Christian Wolff (Ben Affleck) magasan funkcionáló autista, de épp ez teszi alkalmassá arra, hogy briliáns könyvelő legyen, aki ott is meglátja az összefüggéseket, ahol más nem. Christian veszélyes emberekkel, maffiózókkal, fegyverkereskedőkkel, drogbárókkal üzletel, de meg tudja védeni magát. Amikor azonban egy robotikai cég feje (John Lithgow) könyvvizsgálatra kéri fel, Christian körül hullani kezdenek az emberek.
Lehet, hogy Ben Affleck megosztó személyiség, ami a színészi kvalitásait illeti, de a rendezői munkásságát kedvelem, mert egy bizonyos szintnél nem adja alább. A The Accountant pedig tökéletesen illeszkedne a sorba, csak hát nem Affleck rendezte.
Lassú, részletekre kiterjedő történetvezetés, feszes, jól fényképezett akciók, remek színészvezetés. Olyan stíluselemek ezek, amik miatt végig abban a tudatban voltam, hogy ez a film bizony a mi Géza barátunk munkája. Azonban a direktori teendőket az a Gavin O'Connor látta el, akinek már volt egy erős rendezése, és, ha belegondolok, a fentebb említett stílusjegyek, abban a filmben is tetten érhetők, így elég nyilvánvaló, hogy nem egymás másolásáról van szó, legfeljebb a módszereik nagyon hasonlóak.
Egy negatívum persze felróható a The Accountant számlájára, mégpedig, hogy a közepe táján leül egy kissé. Kell, hogy kidolgozott legyen a történet, de ez most a ritmus rovására ment, azonban a rendező hamar visszatalál a megkezdett útra, és onnantól már nemigen van megállás. A fordulat persze akkora klisé, hogy mérföldekről kiszúrható a legkisebb filmes rutin nélkül, de ezt nézzük el neki, tekintve, hogy minden más eléggé minőségi.
Affleck remek, de ebben nincs semmi meglepő, drámai alakításokban mindig jó szokott lenni. Az autizmus bemutatásának mikéntjébe nem mennék bele, de a szerepformálása nem hagy kivetnivalót maga után. Anna Kendrick feltűnésének természetesen örültem, mint mindig, még ha itt nem sokkal több takaros biodíszletnél, azonban a karakteréhez kötődő történetszálban nem léptek meg bizonyos dolgokat, ez pedig mindenképpen pozitívum, kár lett volna érte. A többiek is hozzák az elvárhatót, senki sem nyújt kimagasló alakítást, de az a bizonyos már említett színvonal nagyon érződik; öröm nézni őket.
Talán nem volt a sztoriban két órányi játékidő, és nem kevés közhely is felfedezhető benne, azonban ilyesfajta, akciójelenetekkel megtűzdelt thrillerrel azért nem lehet Dunát rekeszteni, szóval én vevő vagyok rá. Akár még az újranézés is benne van.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.