A kör (The Circle)

Mae (Emma Watson), egy barátnője (Karen Gillan) révén jut be egy állásinterjúra a Circle nevű high tech céghez, és az első pillanattól úgy érzi, sosem akar már máshol dolgozni. A cég vezetője, Eamon Bailey (Tom Hanks) egy minden eddiginél összetettebb, globális közösségi rendszert akar létrehozni, mert tisztában van vele, hogy az információ a legértékesebb árucikk, a tudás pedig hatalom. Mae-t annyira beszippantja ez a világ, hogy lassacskán egyre többet ad fel a privát szférájából, pedig ezzel együtt a cég körül is kezdenek szaporodni a gyanús körülmények.

Nem lenne rossz film a The Circle, de két probléma mindenképp van vele: amiről szól, és ahogy ezt tálalja. A sztori szinte minden elemét láthattuk már máshol, akár ehhez nagyon hasonlóan is, és sajnos a kivitelezés is nélkülöz minden eredetiséget.

Pedig megvolt benne a potenciál, és a sztori is érdekes kérdéseket vet fel: tényleg tudnunk kell-e mindent az emberekről? Ez a mindent-tudás vajon mikor megy a magánéletünk rovására? Mikortól válik a totális ellenőrzés diktatúrává? És ehhez hasonlók. Csak hát közhely az egész, hiába tudunk párhuzamot vonni a mai közösségi hálózatokkal. Ez pedig sajnos talán Tom Hanks játékán mérhető le leginkább, mert ő maga remek, mint mindig, ha beülünk egy filmre, amiben szerepel, a legnagyobb nyugalommal várhatunk el egy bizonyos szintet, és szinte kivétel nélkül meg is kapjuk azt. Ez alól Eamon Bailey karaktere sem kivétel, csak éppen klisékből építkezik. Simán látszik rajta, hogy hozná, amit szokott, de a gyenge forgatókönyv és rendezés egyszerűen csak ennyit képes kisajtolni belőle.

És sajnos ugyanez elmondható Emma Watsonról is. Jól ragadja meg a figurája alapköveit, de mégsem lesz egységes egész, nincs karakterfejlődés. A film háromnegyedében még ilyen, aztán az utolsó negyed órára meg már másmilyen. Nem látjuk a folyamatot, nem érzékelhető a belső vívódás, egyszerűen nem elég mély a játéka. De az igazi csalódás Ellar Coltrane. A Boyhood után megelőlegeztem neki a bizalmat, de ami ott még ígéretes volt, azt itt rossz nézni. Nem akarok mindent a rendezőre kenni, de mégis azt gondolom, erősebb, karakteresebb direktori utasításokkal és elvárásokkal Mercer figurája is jobb lehetett volna, de ebben a formában gyakorlatilag élettelen.

Hallottam már némi negatív véleményt a filmmel kapcsolatban, így az első előzetes utáni reményeim eléggé megcsappantak, de azért azt gondolva ültem neki, hogy nem lesz időpocsékolás ez a majd' két óra. Nos nem is akarom annak titulálni, mert hát láttam már sokkal rosszabbat is ennél, de azért ebben jócskán benne van az az érzés is, hogy szerettem volna szeretni. A klasszikus tétel sajnos megint idevág: nem rossz, de a jó, az tényleg nem ilyen.