Roman J. Israel, Esq.

Időnként bajban vagyok a tartalomismertetéssel, és bárhogy szépíteném, a Roman J. Israel, Esq. sztorija is összefoglalható egy mondatban: egy idealista ügyvéd hátat fordít az elveinek, és megindul lefelé a lejtőn.

De hát a címszerepben Denzel Washington, Dan Gilroy, a Nightcrawler rendezőjének új filmjében, ez nem adja el önmagát?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem eladta, mert a direktor személyét csak utólag tudtam meg, Denzel Washingtont viszont szívesen nézem drámai, illetve gyakorlatilag bármilyen szerepben, amelyben nem a manírjaiból építkezik. Ugyanis vele kapcsolatban időnként az az érzésem, mintha elszállt volna saját magától, és lehet, hogy csak belebeszélem, de nekem ez minden alkalommal rányomja egy kicsit a bélyegét az adott filmre, legyen amúgy bármilyen jó maga a színészi játék. Nos a Roman J. Israel, Esq. nem ilyen film. Denzel kövér, hatalmas afrofrizurája van, meg gagyi walkman-fejhallgatója (iPodhoz csatlakoztatva, de akkor is), ráadásul mintha enyhén Asperger-szindrómás lenne, bár ez nincs egyértelműsítve, csak a viselkedéséből következtethetünk. És fantasztikusan játszik. Sőt a magam részéről ez már az a szint, ahol nem is a színészt látom a vásznon, hanem az általa megformált karaktert. De mindez kell is a film élvezhetőségéhez.

Mert a Roman J. Israel, Esq. egy kétórás kvázi-tárgyalótermi dráma, és ha szeretjük az ilyesmit, a főszereplő simán elviszi a hátán produktumot. Azonban nagyon messze van a koherenciától. Egy-egy vágás után csak néztem, hogy most lemaradtam valamiről, vagy tényleg hiányzik az átvezetés. Dan Gilroy túl sok mindenbe kap bele, és nem fogja össze végül egységes egésszé. Számomra a Nightcrawler az utóbbi évek egyik legkeményebb filmélménye volt, ami az elejétől a végéig egy jól látható ívre volt építve, egységes, kerek egészként. Most azonban mintha nem is ugyanannak a rendezőnek a munkáját látnám, annyira csapongó és egyenetlen a végeredmény. Látjuk, ahogy az ügyvéd megteszi azt a dolgot, ami elindítja a romlás útján, de nincsenek konkrét motivációi, és a romlás maga sem az igazi.

Kicsit sajnálom a filmet, de tényleg csak azért, mert lehetett volna jobb. Összességében még az egyszernézős kategóriában is simán megállja a helyét, kár, hogy nem képes kilépni ebből. Időnként nem elég a nagy nevek ígérete, de remélem, Dan Gilroy karrierjében ez csak egy pillanatnyi megbicsaklás lesz, mert Denzel Washington még ebből is kihozta a maximumot.