Deadpool 2

Ha nem számítjuk a frissességét, a Deadpool első része egy tipikus bemutatkozó mozi: egy eredettörténet, annak minden gyerekbetegségével. Elemeiket tekintve ezek mindig nagyon hasonlóak, nincs mit tenni. De kezeket a magasba, ki tud olyan második részt mondani, ami jobb, mint az első? Ha csak a szuperhősfilmeket nézzük, akkor nekem hirtelen csak az X-Men 2 ugrik be, de amúgy se tudnék sok kivételt említeni. A folytatások ugyanis általában beleesnek abba a hibába, hogy minden csak nagyobb, több, látványosabb bennük, az még a jobbik eset, ha előtte az alkotók lemonitorozzák, milyen panelek tetszettek a nézőknek, és azokat tolják. És sajnos ez utóbbi kasztba tartozik a Deadpool 2 is. Eleve én se vártam annyira, mint az elsőt, de jobban is látom a hibáit, és nem csak az előzőhöz mérten, hanem önnön erősségeihez képest is. Félreértés ne essék, ez még mindig eszement jó szórakozás, abszolút fel sem tűnt a két órás játékidő, de nem elég összeszedett, nem elég koherens.

Szándékosan nincs tartalomismertetés, a sztori fő sodrából a trailerek se lőttek el szinte semmit, én sem teszem. De azért próbáljunk meg végigmenni azokon a hibákon a lehető legspoilermentesebben.

Először is, az első résznek volt egy rendesen felépített íve (ez nyilván az eredettörténeti mivoltából következik, de akkor is): megismerjük a főhőst, azt, ahogy összejön a barátnőjével, azt, hogy milyen döntés elé állítja a tény, hogy áttétes rákot diagnosztizálnak nála, és hogy ez hova vezet. Flasbackek, ide-oda ugrálás az időben, de ettől eltekintve egy normális karakterfejlődés, van eleje, közepe és vége. Ezzel szemben itt az van, hogy kapunk kb 15-20 percnyi random alapozást, és csak utána kezdődik a sztori maga, amiről egyrészt addig szó sem volt, másrészt totál légből kapottnak tűnik az első perctől az utolsóig. Az addig még oké, hogy Deadpool meg akarja menteni a Russell nevű mutáns kis srácot, de erre nincs igazi motivációja, csak némi instrukciót kap hozzá időnként a barátnőjétől.

Másodszor van a filmben egy (Domino karakterét kivéve) teljesen felesleges csapatépítés. Ha azt kihagynánk, a sztori abszolút nem szenvedne csorbát, és szinte biztos vagyok benne, hogy eleve csak azért létezik a filmben, hogy elsüthessék (elnézést a csak kontextusba helyezve érthető szójátékért) a Vanisher személyéhez köthető pár másodpercnyi cameot. Értem én, ha az volt a cél, hogy szembe menjenek a szuperhősfilmek jellemző csapatverbuválós kliséjével, de nem lehetett volna ennél kevésbé öncélúan, vagy legalább viccesen, hogy ne tűnjön ennyire erőltetettnek?

Harmadszor: a logika. Ha például Deadpool sittre kerül egy isten háta mögötti, hóval borított hegytetőn lévő szuperbörtönben, de szökés közben (szó szerint) egy befagyott tóban landol, akkor a következő snittben hogy a fenében ücsörög a törzshelyéül szolgáló kocsmában? A nem létező telefonjával felhívta Dopindert, hogy ugyan ugorjon már el érte a taxijával egy olyan helyszínre, amiről még az sem tisztázott, hogy milyen messze van bármitől? Később még poénkodnak is a lazy writing fogalmával, de, ha valami, hát ez tényleg az. Meddig tartott volna plusz pár sort írni a forgatókönyvbe, hogy áthidaljanak egy ilyen fehér foltot? Domino karakteréhez is kötődik egy hasonló, de spoiler nélkül abba nem tudnék belemenni, szóval könyveljétek el bemondásos alapon, hogy szintén nem jó. És ugyanígy említhetném a stáblista alatti bónusz jeleneteket is, de az se lenne kevésbé spoileres...a fenébe is, nincs könnyű dolgom.

És külön vicces, hogy még a film előtt gondolkodtam azon, hogy a posztba bekerüljön-e, és, ha igen, akkor hogyan, hogy Brianna Hildebrand a való életben leszbikus, erre nem beleírják a sztoriba? Ezzel még persze nem is lenne baj önmagában, de ha valaki most arra tippel, hogy ez csak úgy van, se füle, se farka, és nem is vezet sehová, akkor csillagos ötös. A világon semmi nem indokolja a dolgot, mégis itt van. Én elvetettem az ötletet, nekik se ártott volna.

De jöjjön végre a desszert, elég a fanyalgásból. Mert a Deadpool 2 mindezek ellenére is működőképes. Ami jó volt az előző részben, az simán jó most is: a poénok, a popkult utalások, a negyedik fal ledöntése, még a főcím felirataira is érdemes figyelni. És piszok látványosak és kreatívak az akciójelenetek is. A már többször emlegetett Dominoé külön vicces, mert miközben Deadpool arról beszél, hogy a lány szuperképessége megfilmesíthetetlen, nos igen, közben pont megtörténik. És Ryan Reynolds még mindig állati a címszerepben, de sikerült mellé tökéletesen castingolni egy egyenrangú ellenfelet: Josh Brolin, mint Cable. Nem csak az számít, hogy ez a fickó 50 évesen milyen elképesztőre gyúrta magát, hanem a karizmája, hogy milyen durván badass. Ahogy mondani szoktam, nem eljátssza, ő AZ.

Ha lesz harmadik rész (anyagilag tuti, hogy hozza a várt szintet, szóval sanszos), én garantáltan ott leszek, és ezt nem csak a figura iránti rajongásom mondatja velem, hanem a tény, hogy nemigen van még egy ehhez hasonló film. Elismerem, kicsit már belefáradtam a szuperhős-dömpingbe, de Deadpool képes új színt vinni a műfajba. Lehet, hogy az első részhez mérten az én szememben ez most "csak" jó volt, de ha valakinek az tetszett, nagy az esély rá, hogy ez is fog. A stáblista végéig viszont nem érdemes bent maradni, az említett bónuszjeleneteket még közben ellövik.