Legendás állatok - Grindelwald bűntettei (Fantastic Beasts: The Crimes of Grindelwald)

Ismeritek azt az érzést, amikor egy addig ismeretlen zenekar kiad egy albumot? Évekig dolgoztak rajta, csiszolgatták, reszelgették, amíg átgondolt, kerek egész nem lett. Aztán, amikor a bele feccölt munka meg is hozta a gyümölcsét, a sikerre való tekintettel a menedzser azt mondta a zenekarnak, hogy oké, akkor jövőre jöhet is az új album, két év múlva meg a következő, és így tovább, de a színvonal maradjon az elsőhöz hasonló, vagy, ha egy mód van rá, még szárnyalja is túl azt. De lehet-e ugyanolyan, vagy jobb munkát végezni rövidebb idő alatt? Szükségszerűen nem egy gyengébb album készül így általában? Dehogynem.

A Harry Potter-regényfolyam J.K. Rowling "első albuma". Évekig dolgozott rajta, dédelgette, és bár nyilván sok helyen bele lehet kötni, az nemigen vitatható el tőle hogy átgondolt, kerek egész. Csak aztán a menedzser szólt, hogy ez eddig oké, de kéne valami hasonló, vagy még jobb. Sikerülhet? Az előző rész kapcsán még a hibái ellenére is bizakodó voltam, mostanra azonban egyre szkeptikusabb vagyok.

A cím nem fedi a történetet. Ezen fennakadtam legutóbb, de ugyanez a helyzet most is, csak hatványozottabban. Szedjük is ketté, mert ugyan ismét vannak legendás állatok, de a többségük felesleges időhúzás (egy konkrét jelenetet mindenestül ki lehetne vágni, annyira erőltetetten került a filmbe, rögvest kiesne ezzel együtt egy olyan karakter is, aki úgyis csak lóg a levegőben, sem előtte, sem utána nincs róla szó, semmit nem tesz hozzá a sztorihoz). És Grindelwald bűntettei? Leszámítva a börtönből való szökését, és a finálé látványpékségét, sok mindent nem csinál a monologizáláson túl. Nem egy hangsúlyos, rettegni való gonosz, és ami azt illeti, a fehérre meszelt Johnny Depp sem erőlteti meg magát, nem kölcsönöz mélységet a figurának, legfeljebb a kötelező minimumot hozza, cserébe viszont elég unottnak látszik. Pedig Grindelwald karakterében sokkal több lenne ennél, a maga elferdült értékítéletén belül akár még logikusnak is mondható az érvelése, a szabadságra való törekvése. A II. világháború és az atombomba rettegett jövőképe megfelelő táptalaj ahhoz, hogy okot szolgáltasson a csatlósainak a világuralomra.

Kivételesen szeretném azt mondani, hogy mindezért (meg persze minden másért is) a forgatókönyvíró a felelős, csak hát az a helyzet, hogy a szkript egyes-egyedül J.K. Rowling keze munkája. Na most hacsak nem szedett a folyamat során végig fogalmazásgátlót, akkor nemigen tudom, hogyan sikerült ilyen randomra a végeredmény. Mondok egy példát: Göthe Salmandert megbízza a Mágiaügyi Minisztérium, hogy találja meg az előző részből megismert Credence nevű fiút, de nem vállalja. Kicsivel később Dumbledore professzor ugyanerre kéri hősünket, aki némi hezitálás után rábólint a dologra. Miért? Ráadásul amíg a Minisztérium nem csinál nagy ügyet a dologból, és gyakorlatilag azonnal talál valaki mást a munkára, addig Dumbledore eléggé passzív-agresszív módon ráerőlteti a dolgot a főhősre. Hogy miért nem ő maga végzi el a munkát, arra kapunk egy enyhén szólva nem túlságosan kielégítő magyarázatot: "én sajnos nem tehetem, neked kell". És ennyi. Hogy ezek után Göthe leginkább nem is a fiút keresi, hanem azt a nőt, akihez gyengéd érzelmek fűzik, azt inkább ne firtassuk, a főhős és Credence legfeljebb egy közös jelenetben szerepel, aztán jó napot kívánok. Na persze ezen a személyes hülyeségem se segített sokat, nevezetesen, hogy akárhányszor kimondja valaki a fiú nevét, nekem rögtön az jutott eszembe, hogy kredenc.

Az egész film ad hoc módon épül fel. Karakterek tűnnek fel és el mindenfajta előjel nélkül, random szórnak a nyakunkba ismerős(nek hangzó) neveket és/vagy helyszíneket, mintha folytonos önigazolásképp szükség lenne rá (most őszintén, kit érdekel például Voldemort kígyójának, Nagininek az eredetsztorija?). Mintha azt mondanák: "Értik, kedves nézők? Ez még mindig a Potter-univerzum, nem ám valami átlagos fantasy világba csöppentek erre a két és fél órára!" De nem csak ez felesleges, hanem a játékidő hossza is. Előbbi azért, mert a szándékos mivolta miatt borzasztóan erőltetett, utóbbi pedig azért, mert gyakorlatilag egy épkézláb történet sincs, amit el lehetne mesélni, nem, hogy mindezt még több, mint két órán keresztül. A film egy pontján az órámra néztem, mert érzésre már körülbelül a végjátéknak kellett volna következnie, de még a felénél se jártunk. Úgy nem lehet filmet csinálni, hogy van egy ötletünk, aztán minden más meg ahogy esik, úgy puffan, a hiányosságokat pedig majd reméljük, hogy felülírja a temérdek digitális trükk okozta multiplex élmény. Hogy a 200 millió dolláros (!) büdzsé dacára helyenként mennyire kilóg a CGI, abba inkább ne is menjünk bele, legyen elég annyi, hogy az utolsó, szimpla beszélgetős jelenetben például valami minősíthetetlenül pocsék a fényelés, épp csak a műterem körvonalai nem látszanak, Jude Law parókája és műszakálla meg úgy néz ki, mintha már felmarkolta volna a gázsit azért az egy napért, amit a forgatáson töltött, de utólag felhívták, hogy kéne még egy snitt, viszont már csak a maszkmester helyettese ért rá megcsinálni a sminkjét.

Kicsit kételkedve ültem le a film elé, de azt azért előzetesen nem gondoltam volna, hogy egyetlen rész alatt, és ilyen gyorsan halványul el a Potter-univerzum varázslatossága. Összesen 5 részt terveznek, de a mostani etap fényében én azt mondom, jó, ha egy harmadikat ki tudnak izzadni magukból, feltéve, hogy ez marad az irány. Azonban éppen ezért egyúttal az is felötlött bennem, hogy maximum egy esélyt adok neki, de ha nem lesz valami eget rengető változás, a továbbiakat kösz, de kösz nem. Ne legyen igazam.