Gravitáció (Gravity)

Kérem szépen, Alfonso Cuarón megcsinálta.

Kaptunk itt egy minimalista történetet, de olyan elképesztő látvánnyal, hogy így hirtelen még megfelelő jelzőm sincsen rá. Ilyen filmekre találták ki a 3D-t, és az IMAX-et, én pedig az ilyen filmélmények miatt szeretek még mindig moziba járni.

A sztori nagy vonalakban annyi, hogy a Hubble űrteleszkóp javítására kiküldött technikuscsapat bajba kerül, amikor az oroszok véletlenül szétlövik az egyik műholdjukat, és egy láncreakció következtében a robbanásban keletkező űrtörmelék pont a mi űrhajósaink felé száll. Az űrállomás megrongálódik, ketten pedig elsodródnak tőle.

Hihetetlenül emberközelinek, és a lehető legvalósághűbbnek lett ábrázolva az egész szituáció, és mivel az űrben ugye nem terjed a hang, a becsapódások, robbanások szinte tökéletes némaságban következnek be, de valami embertelen feszültség van minden ilyen jelenetben.

Félreértés ne essék, nem tökéletes a film. Nyilván tudományos oldalról bele lehet kötni pár dologba, de ebben én nem vagyok kompetens, viszont ami az én szememet szúrta, az nem túl sok, gyakorlatilag elenyésző.

Sandra Bullock remekül játszik. A fene sem gondolta a Féktelenül, vagy a Hálózat csapdájában idején, hogy akár még nagy formátumú színésznő is válhat belőle. Kevesebb Női szervek-et, és több, sokkal több ilyet, mert van a hölgyben spiritusz.

George Clooney? Kisujjból hozza a figurát, és ha valakit ez meglepetésként ér, magára vessen, de az biztos, hogy ez a karakter (is) baromi jól áll neki.

Két dolgot dicsérnék még, és be is fejezem a méltatást: az egyik a zene, mert az viszont tökéletes, a másik pedig a kamerakezelés, mert az meg szintén. Mindig problémám a manapság divatossá vált állandó kamerarángatás, itt viszont olyan gyönyörű, hosszan kitartott snitteket látni (kezdve a nyitókép maga 17 percnyi vágás nélküliségével), hogy egyszerűen gyönyör a szemnek.

Szóval, ha valami igazán izgalmasra vágytok, fantasztikus látvánnyal, ezt nyugodtan merem ajánlani.