Azt hiszem, erre szokták azt mondani, hogy korrekt iparosmunka. Aki látott már egy valamire való életrajzi filmet, akkor az annak szinte minden elemét felfedezheti ebben a műben is. Nincsenek benne igazán kiemelkedő alakítások, viszont mindenki elég erősen hozza az elvárhatót.
Peter Sarsgaard-tól már láttam jó alakításokat, úgyhogy nem lepődtem meg, hogy mennyire jól hozza Linda Lovelace erőszakos férjét, Amanda Seyfried-től viszont bevallom, semmi említésre méltóra nem emlékszem korábban, úgyhogy igazán kellemes csalódás volt a címszerepben. Fiatal korához képest kellő mélységet ad a karakternek, ha a későbbiekben nem kallódik el, akár még élvonalbeli színésznő is válhat belőle. A mellékszerepekben feltűnik még például Robert Patrick és Sharon Stone is, visszafogottan, de nagyon jól formálva meg Linda szüleit. De azt azért hozzátenném, hogy Sharon Stone-t már legalább harmadjára mutatta a kamera, mire tudatosult bennem, hogy tényleg őt látom, annyira felismerhetetlenre van maszkírozva.
Tetszett az a megoldás, hogy amikor a sztori kisebb ugrásokkal ugyan, de nagyjából lineáris történetvezetéssel eljut odáig, amikor a könyv megjelenése miatt Lindát hazugságvizsgálatnak vetik alá, visszatérünk még a múltba néhány flashback-kel, és ettől árnyaltabb lesz a történet. Nem sokszor látok ilyet.
Szóval, mint életrajzi film a közepesnél egy kicsit jobb, de a színészek miatt érdemes megnézni. Ráadásul csak másfél óra, ami ilyen témánál szokatlan. Bár lehet, hogy pont kb plusz harminc percnyi játékidő hiányzott volna ahhoz, hogy átütő legyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.