Két, közel tökéletes romantikus film (Before Sunrise / Before Sunset) közel tökéletes lezárása, egy igazi érzelmi hullámvasút, ahogy az előző részek is. Az első pillanattól beszippantott, és nem is engedett a stáblistáig.
Az első két rész számomra all time hivatkozási pont, úgyis mint filmélmény, és úgy is, mint romantikus film. Két igazán szerethető karakter (Julie Delpy és Ethan Hawke kettőse annyira természetes és annyira emberközeli, hogy hajlamos vagyok azt gondolni: nem csak eljátsszák a szerepeiket, hanem simán ilyenek, mint a vásznon), remek fényképezés (hosszan kitartott snittek, kevés vágás, a kamera vagy előttük, vagy mögöttük kísér), szép helyszínek (Bécs, Párizs és most Görögország), és olyan beszélgetések, amik valószínűleg jó néhányunkkal előfordultak már. Őszintén, és közhelyek nélkül.
És ilyen ez a rész is: hol vidám, hol kifejezetten szívbemarkoló, megvannak a maga hibái, de végig őszinte.
Nem fogok igazából a filmről beszélni, egyrészt, mert ez olyan élmény volt, amit mindenféle előtudás nélkül érdemes végigülni, másrészt pedig, mert ha nem láttátok az első két részt (sürgősen pótoljátok, megéri), akkor értelmetlen is lenne, harmadrészt pedig, mert túlságosan is elfogult vagyok.
Egyszerűen látni kell, és kész.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.