Úgy érzem, Guy Ritchie-nek nem igazán megy a komolykodás.
Ez a film csak nyomokban tartalmaz a stílusjegyeiből, és azokat is higítva. Néhány szöveg kifejezetten erős, a nagy részük viszont akármelyik hálivúdi filmben elmenne, ott nem lógna ki, de én ettől többet vártam. Mintha úgy lett volna vele, hogy telenyomja a filmet ismertebb arcokkal, és azok majd elviszik a hátukon.
Na most a színészekkel nincs is baj, hozzák, amit kell, de valahogy az egész ritmustalan, nincs benne az a könnyedség, mint a Blöff-ben vagy az A ravasz, az agy...-ban.
Szóval megnéztem, kipipáltam, hogy ez is megvolt, de ennél jobban is el tudtam volna tölteni azt a két órát. Viszont egy biztos: kevés nő tud annyira szexisen cigizni, mint Thandie Newton. Azért ez is valami.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.