St. Vincent

Vincent MacKenna (Bill Murray), nos, ha röviden kellene jellemeznem, azt mondanám: ő a Lesz ez még így se! című film Melvin-jének csóró, iszákos, láncdohányos féltestvére, aki rendszeres időközönként jár a lovira fogadni, és ugyanilyen rendszeresen jár hozzá egy (amúgy terhes) prosti (Naomi Watts). Nem szereti senki, és ő sem szeret senkit. Egészen addig, amíg a szomszédjába nem költözik Oliver (Jaeden Lieberher) és az édesanyja (Melissa McCarthy), és egy véletlennek köszönhetően a nő kénytelen Vincentre bízni a gyerek felügyeletét, amíg ő dolgozik.

Ez itt nem más, mint Bill Murray one man show-ja. Az egészet amúgy simán lehetne felnövéstörténetnek kategorizálni, ha nem épp egy öreg fazonról szólna, de még így is erős a párhuzam. És Bill Murray tökéletesen hozza a figurát. Meg vagyok róla győződve, hogy a forgatás úgy zajlott, hogy azt mondták neki: itt a szövegkönyv, tanuld meg, a többit rád bízzuk, szólj, ha mehet. Amit ő a vásznon művel, az nem színészet, nem Bill Murray-t látod, amint Vincent MacKennát alakítja, magát Vincentet látod, aki történetesen nagyon hasonlít a lepukkant Bill Murray-re. Teljesen azonosul a karakterrel, és elég, ha őt veszi a kamera, abban a pillanatban mindenki más háttérbe szorul.

És jól is van ez így, mert rajta kívül nincs emlékezetes alakítás a filmben. Naomi Watts ugyan remek, nagyon jól áll neki a pokróc természetű prosti karaktere, és az orosz akcentust is szépen tolja, ráadásul ezzel a szereppel eléggé kilépett a komfortzónájából, de Bill mellett esélye sincs labdába rúgni. Más szereplőgárdával lehet, hogy lenne, de így semmiképp.

Melissa McCarthy-t is csak azért emelem ki, mert ő sem a megszokott karakterét hozza, aminek őszintén tudtam örülni, mert kevés nála erőltetettebb, irritálóbb, és magát humorosnak gondoló (nem az, még véletlenül se) embert tudnék mondani Hollywoodból. Csak szívesen megkérdezném tőle, hogy, ha így is tud játszani, akkor miért nem ilyeneket csinál inkább?

Jaeden Lieberher-ről pedig nem tudok érdemben nyilatkozni, mert ugyan kedves kis srác, de semmi több. Még előtte az élet, akármiben játszhat, ha a színészetnél marad, biztos nem fogjuk úgy emlegetni, hogy "ő a kiskölyök a St. Vincent-ből".

Simán bele tudnék kötni az alapfelütésbe, mert lássuk be, nem túl életszerű, hogy egy felelősségteljes anya egy kvázi-alkoholistára bízza a gyerekét, akármennyire is bent kell maradjon melózni. A Vincent bukmékerét alakító Terrence Howard most is ugyanolyan komolyanvehetetlen és felejthető alakítást nyújt, mint mindig, ráadásul a történetszála sem erős. Fel tudnék még sorolni negatívumokat, de igazából nem akarok, mert nagyon bírom Bill Murray-t, és öröm volt látni, ahogy viszi a hátán a sztorit. Talán kicsit hatásvadász a film vége, de ez még az a szint, amivel gond nélkül ki tudok egyezni.

És maradjatok a stáblistára is, ha tudni akarjátok, milyen a Bill Murray-féle énekléssel egybekötött locsolási mechanizmus, garantálom, hogy nála idiótábban senki nem bánik a slaggal.