Ez egy Akciófilm. Így, nagy A-val! Kis túlzással azt is mondhatnám, hogy Az Akciófilm, hiszen itt minden ennek - mármint az akciónak - van alárendelve, mégsem arról van szó, hogy a történet el lenne nyomva, egyszerűen csak nem dialógusokban, hanem tettekkel mesélik el.
A posztapokaliptikus jövő sivatagában akié a víz, azé a hatalom. És a vizet Halhatlan Joe (Hugh Keays-Byrne) birtokolja; a vizet, és még valamit: egészséges, nemzőképes nőket, akiket rabszolgasorban tart, gyakorlatilag béranyákként. Ezek a nők a legdrágább kincsei, mégis csak azért van rájuk szüksége, hogy fiúgyermekekkel ajándékozzák meg, akiket aztán majd harcosoknak nevel, és akik aztán istenként tekintenek rá. És ezeknek a nőknek segít megszökni Joe eleddig hűséges tábornoka, Furiosa (Charlize Theron), hogy Max-szel (Tom Hardy) kiegészülve, egy lehetséges jobb világba vezesse őket.
Ez egy a végletekig lecsupaszított, faék egyszerűségű történet: a szereplők menekülnek A pontból B pontba. Ennyi. Viszont maga a film ritmusa, az, ahogy a szusszanásnyi időtöredékeket adagolja az akciójelenetek között, és nem fordítva; a tudat, hogy az üldözők nem adják fel, hogy Joe felperzseli az egész világot, csak, hogy visszakapja, amit elraboltak tőle, gyakorlatilag a székhez szögez. A menekülők fenyegetettsége átragad ránk, és nem ereszt a film végéig.
És mivel, mint mondtam, minden az akciónak van alárendelve, kezdjük is azzal. Mert az egyszerűen elképesztő. Folyamatos adrenalinlöketekkel bombáz, és őrültebbnél őrültebb ötletekkel emeli a tétet. És, ha azt gondolnánk, hogy mindez csak számítógépes utómunka, hát tévedünk: itt minden egyes járművet megépítettek, és egytől-egyig működőképesek. És a robbanások sem a ma megszokott látványt hozzák, nem az a csillagszórós szikraeső, mint bárhol máshol. Lucskos, benzingőzös robbanások ezek, amiknek épp hogy csak a forróságát nem érezzük. Ez a film a tökéletes példa arra, hogy ha TÉNYLEG fölrobbantod a kocsikat, ha TÉNYLEG kaszkadőrökkel oldod meg a veszélyes jeleneteket, az ezerszer realisztikusabbnak hat; ezt az érzést semmilyen CGI-megoldás nem pótolja. (ha valakit érdekel, miről beszélek pontosan, anélkül, hogy megnézné a filmet, kattinthat egy spoilermentes fotóért: fölül a végeredmény látható, alul pedig az, amit ténylegesen felvettek a sivatagban, természetesen ellenőrzött körülmények között, angolul tudóknak meg itt egy képekkel illusztrált hosszú cikk ugyanerről a témáról)
Apropó, még valami az akciók kapcsán. George Miller rendezőtől egy interjúban állítólag megkérdezték, hogy mégis mit keres egy lángszórós gitáros egy akciójelenet kellős közepén, mire ő azt válaszolta: "logikusan következett a történetből". Nos tisztában vagyok vele, hogy ez így, a kontextusból kiragadva mennyire röhejesen hangzik, és az is. De gondoljunk csak bele: a régi idők csatáiban ütősök és fúvósok kísérték a harcmezőre a katonákat. Nem akarok nagyon párhuzamot vonni, de a harcmező itt is megvan. A katonák is. Tökéletesen beleillik a képbe egy lángszórós gitáros, egy dobokkal és hangfalakkal megpakolt zenekamionon. Ráadásul bizonyos jelenetekhez konkrétan ez a kompánia szolgáltatja az aláfestőzenét. Láttatok már ilyen megoldást azelőtt? Hasonlót talán. De amíg ezt nem láttátok, nem láttatok semmit. Ez maga a nagybetűs Őrület.
És, hogy ilyen környezetben a színészek hogy teljesítenek? Tom Hardynak szerintem, ha egy A/4-es oldalnál több volt a szövegkönyve, akkor sokat mondok. Nem egyszerűen tőmondatokban beszél, hanem gyakorlatilag csak félszavakban, megtoldva némi fejbiccentéssel, esetleg mutogatással. Mégis elmesél mindent, amit kell (erről mindjárt bővebben is).
Charlize Theron szépsége pedig mindenen átsüt. Hiába a levágott keze, hiába a szinte kopaszra nyírt feje, hiába a feketére festett homloka, ez a nő egyszerűen valami elképesztően gyönyörű. És ő maga a megtestesült badass. Furiosa karakterét, az ő játékával, a magam részéről simán odatenném Sarah Connor és Ellen Ripley mellé. Erős, határozott és kemény nő, az a fajta, aki nem vár, amíg a férfi majd megmenti, hanem teszi, amit tennie kell. És Charlize Theron tökéletes a szerepben.
Hugh Keays-Byrne alakításában Halhatlan Joe pedig szó szerint, és átvitt értelemben is embertelen gonosz. Nincs mit ragozni rajta, tökéletesen beleillik ebbe az őrült világba. Játszott ő már amúgy korábban is negatív karaktert, még az első Mad Max-filmben, de annak ehhez a mostanihoz semmi köze, csak újra elvállalta, úgy tudom, szimpla jófejségből. És nem, a Halhatlan Joe, mint név, nem elírás, tehát nem "Halhatatlan" akarna lenni, hanem így szerepel a film feliratos kópiájában. Eredetileg is "Immortan", pedig ugye "Immortal" lenne a helyes. Nekem ez tudatosnak tűnt, ugyanis több régies, vagy átalakított kifejezés is elhangzik a filmben, mintha ezzel azt akarnák érzékeltetni, hogy a világgal együtt a beszélt nyelv is elkorcsosult.
Az ígéret szép szó, ha megtartják, szóval jöjjön a történet maga. Ahogy mondtam, nagyon kevés a párbeszéd. A szereplők múltja, és személyisége a tetteik által nyilvánul meg, és higgyétek el, ha azt mondom: ezek a tettek többet mondanak ezer szónál. Megértjük a motivációikat, látjuk a karakterek mélységét (már amennyi van), és szimpatizálunk, akivel kell. Nem emlékszem, hogy korábban láttam-e már hasonló történetvezetést, de meg merem kockáztatni, hogy nem. És ebben a környezetben ez így volt jó, ide ez kellett.
Vannak-e negatívumok? Persze, hogy vannak. Nem létezik tökéletes film, ez sem az, sőt. Spoilerek nélkül nehéz lenne beszélni róluk (nem is teszem meg), de nagyon sok apróság van, amin fenn lehet akadni. (Nem olyasmikre gondolok, mint, hogy honnan van ennyi benzinjük, meg lőszerük, mert azt két félmondatban elintézik.) De apróságok, és a lendület könnyedén elfeledteti őket. Amúgy sem érdemes rajtuk rugózni, ilyen filmet nem azért néz az ember, hogy szőrszálhasogasson, hanem azért, hogy hagyja, hogy a látvány beledöngölje a fotelba. És ezt megkapjuk. Olyannyira, hogy csak azokban a bizonyos szusszanásnyi időtöredékekben lesz időnk és lehetőségünk a pattogatott kukorica elfogyasztására, a játékidő nagy részében ugyanis tátva marad a szánk.
Nem létezik tökéletes film, de tökéletes filmélmény igen. Számomra ez most az volt. Pont.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.