A Hangya (Ant-Man)

Dr. Hank Pym (Michael Douglas) a zseniális feltaláló még fiatalon jön rá arra, hogyan lehet az atomokat egymáshoz közelítve összezsugorítani a tárgyakat. Vagy egy embert, adott esetben. Megtervez egy ruhát, ami a viselőjét rovarméretűre kicsinyíti, de egyúttal megsokszorozza az erejét. Akkori tanítványa, Darren Cross (Corey Stoll) mindenáron meg akarja szerezni a ruhát, és a Pym-részecskét, ami a zsugorítási képességet lehetővé teszi. Hank viszont érzi, hogy Darren-nél rossz kezekben lenne a technika, így meggyőzi Scott Lang-et (Paul Rudd), a találékony tolvajt - akit már megfigyel egy ideje, és megfelelő alanynak tartja a célra -, hogy vegye át tőle a stafétát.

Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom (még, ha ezért meg is köveztek), hogy ez volt az első Marvel-film, ami tökéletesen hidegen hagyott. Nem azért, mert eredettörténet, és abból már egy életre eleget láttam volna. Képregényfilm, így biztos voltam benne, hogy megnézem, de közben semmiféle elvárásom nem volt vele szemben. És meg kell, hogy mondjam, érdekes élmény úgy beülni egy filmre, mintha külső szemlélő lennék. Az embert érhetik váratlan meglepetések, vagy - ahogy jelen esetben - akár pozitív csalódások. És ha korábban a Marvel már tett egy kirándulást a scifi-kalandfilmek világába, úgy ez a történet most egy képregényfilmnek álcázott vicces heist mozi. Vagy, ahogy Michael Douglas szájából elhangzik: "be kellene törni egy helyre, és onnan ellopni dolgokat".

Kezdjük a desszerttel:

Maga a film azért működőképes, mert a nagy részét az teszi ki, ahogy a rablást megtervezik. Ha valaki szereti a zsáner ismert elemeit, az tényleg jól fog szórakozni. Jó a zene, kellően viccesek a dialógusok, amikor épp arra van szükség, de elég feszesre van vágva a cselekmény, hogy ne érjünk rá unatkozni, persze azért nem esik ki a kezünkből a popcorn a nagy izgalomban.

A jófiúk csapatában minden karakternek hibátlan a castingja. Paul Rudd gyakorlatilag ugyanazt játssza, mint eddig bármikor, de én kedvelem, úgyhogy most is jól szórakoztam rajta. A Scott Lang-féle családi szál ugyan nem túl erős, de a film így is majd' két óra, szóval nyilván nem akarták túlhúzni.

Michael Douglas hibátlanul hozza az idős tudóst, nem rutinból játszik, abszolút nem tűnik unottnak, sőt. És, ha nem tudnám, hogy CGI a film elején a fiatalkori önmaga, eléggé meglepődnék. Elképesztő mit tettek le az asztalra a trükktechnikusok abban a néhány percben (angolul nálam jobban tudóknak itt egy cikk a témáról).

Evangeline Lilly színészi kvalitásainak esetleges hiányát remekül ellenpontozza, hogy még ezzel a béna frizurával is eszméletlenül szép. Nem rossz az alakítása különben, csak helyettesíthető lenne bármelyik hozzá hasonló szépségű színésznővel. Ő a kötelező biodíszlet a filmben, tudjátok: a főhős csaja.

És aki még ugyanígy kötelező elem, nevezetesen a komikus mellékalak; nos Michael Peña gyakorlatilag minden jelenetével ellopja a showt, ahogy azt mondani szokták. Ha valakiről, hát róla aztán tényleg süt, hogy iszonyú jól szórakozott a forgatáson, annyira természetesen játszik.

Vicces amúgy, hogy mellékszerepben feltűnik az a Bobby Cannavale, akit épp egy korábbi posztban említettem meg, mint a fickó, akit már sok helyen láttam, de az arcán kívül semmi másra nem emlékszem belőle. Erre most megint itt van. De ezt tényleg csak a sors iróniája miatt emelem ki.

"Szerintem szóljunk a Bosszúállóknak."

Na igen, korábban említettem, hogy mióta ennyire kitágult a Marvel-univerzum, azóta szinte minden különálló karaktersztoriban eszembe jut, amikor válságba kerül a hős, hogy "de hát mi a francért nem szól a többieknek?" Nos itt legalább ezt is megmagyarázzák, sőt a Vasembernek még oda is szúrnak egy epéset. Ezt mindenképpen pozitívumként emelem ki, mert rögtön az jutott eszembe: "na végre!" És igazából a hangyaméret kontra emberi méret kérdését is ki kell emeljem, mert nagy összegben mertem volna fogadni rá, hogy gagyi lesz, de az alkotóknak ezt is sikerült jól tálalniuk. A látvány természetesen hozza az elvárható szintet, ez nem is lehet kérdés, sőt ez a rovarperspektíva rá is tesz egy lapáttal. Legközelebb kétszer is ellenőrzöm, nincs-e bogár a fürdőkádban, mielőtt zuhanyozni készülnék.

Plusz a marketingesek kreativitása előtt is le a kalappal, amíg be mernek vállalni ilyen, és ehhez hasonló plakátokat. Mennyivel fantáziátlanabb lett a végleges verzió.

És akkor jöhet a főzelék:

A gonosz, mint szinte minden Marvel-filmben, most is harmatgyenge. Nem akarok Corey Stoll alakításába belekötni, mert kedvelem a fickót, mióta láttam, mit tud a House of Cards-ban, de a karakter maga egy pillanatig sem komolyan vehető, egyszerűen semmi tétje a cselekedeteinek. Bizonyos jeleneteknél nagyon látszik, hogy megnyírták a filmet: pl. a gonosz kizuhan egy helikopterből, egy családi ház medencéjében landol, ott lecsapják, a következő snittben meg már egész máshol van. Na de hogy került oda? És főleg mikor? De még inkább, honnan fenéből tudja meg, hogy Scott Lang a Hangya? Szóval - főleg a hiányzó jelenetek miatt - bizonyos szálak csak lógnak a levegőben, és ez nem tesz jót a történetnek. És ugyan a film alapívét tekintve ez tulajdonképpen mégis csak egy akció-vígjáték lenne, ez utóbbi elem kapcsán néha kissé elgurult a gyógyszer, mert a viccelődés időnként abszurd méreteket, és formákat ölt (lásd pl. az óriáshangya, vagy épp Thomas, a gőzmozdony).

Eredettörténet, annak előnyeivel és hátrányaival. Az előbbi azért, mert hangulatra olyan, mint az első Vasember-film, azaz még nem része egy nagyobb univerzumnak, és nem akar semmi mást, csak felépíteni egy karaktert a nulláról, és közben elszórakoztatni két órán át. Az utóbbi meg azért, mert kissé izzadtságszagú, ahogy mégis próbálják belepasszírozni abba a bizonyos nagyobb univerzumba, és ettől rögtön felmerülhet bennünk a kérdés: miért? Miért van szükség erre a filmre? Miért van szükség erre a karakterre? És főleg miért kell újra és újra ugyanazokat az elemeket néznünk, amiket már láttunk a korábbi karaktersztorikban?

Tévedés ne essék, ez utóbbi kérdés nem azt akarja sugallni, hogy elegem van a képregényfilmekből. Egyszerűen csak amennyi sztorit még beharangoztak előre (és nem csak ők, a DC is), kezdem egy kicsit úgy érezni, a Marvel lesz a szarka, akinek majd nem bírja a farka. Ne legyen igazam.

Ami pedig az ilyenkor szokásos bónusz-jeleneteket illeti, kettő is van: egy még a stáblista alatt, egy pedig utána.