Sérülés (Concussion)

Dr. Bennet Omalu, patológus, 2002-ben, Mike Webster, visszavonult NFL-center öngyilkosságát követő boncolásakor összefüggést talált az amerikai futballisták fejét érő igen gyakori ütközések, és az agyi elváltozásokból eredő korai halálesetek - nem ritkán öngyilkosságok - között. A Dr. Omalu által boncolt sportolók korábban szédülésre, kettős látásra, depresszióra és skizofrén hallucinációkra panaszkodtak, de a CT-vizsgálatok nem mutattak ki rendellenességet, az NFL orvosai pedig tagadták, hogy bármilyen összefüggés lenne a tünetek, és a sport természete között.

A filmmel egy nagy probléma van, mégpedig, hogy nem több egy mozgóképre átültetett, 2 órás wikipedia-szócikknél. Ha rendelkeztek egy minimális angoltudással, átfuthatjátok a linkelt tartalmat, a film szinte pontról pontra azt követi, csak éppen sokkal teátrálisabban, és hatásvadász eszközökkel.

Kár az ehhez hasonló filmekért, mert a kivitelezés ellenére fontos témát boncolgat. Belegondolni is szörnyű, hogy mióta létezik az amerikai futball, ezt a problémát mégis csak 14 éve fedezték fel. De túl sok a kétórás játékidő, maga a megvalósítás pedig - a nagy egészét tekintve - érdektelenségbe fullad. Mert ugyan szokatlan, de a Concussion számomra csak akkor működött igazán, amikor a tényekre hagyatkoztak az alkotók. Általában nem jön ki jól, ha száraz adatokkal bombázzák a nézőt, itt mégis ez tartotta fenn a figyelmemet. Például, hogy egy játékos hányszor ütközik az ellenféllel egy évtizedes pályafutás alatt, és az ebből adódó elváltozások hogyan építhetik le szellemileg olyan mértékben, hogy 50 évesen öngyilkosságot követ el. Minden más annyira túljátszott és színpadias - urambocsá túlontúl "amerikai" -, hogy egyszerűen képtelen voltam beleélni magam.

Pedig Will Smith jó. Nem kiemelkedő, de minden gond nélkül elboldogul drámai szerepekkel is, ezt nem most bizonyította először. Dr. Omalu megformálásának érdekében megtanult nigériai akcentussal beszélni, és, hogy ez mennyire nem könnyű, az abból is látszik, hogy a kiejtése nem folyamatos. Időnként kihallani Smith saját beszédmódját; szavakra, vagy félmondatokra csupán, de olyankor megbomlik az illúzió. Márpedig, ha az ember egy többdiplomás, nigériai születésű orvost játszik, nem túl jó, ha ezt nem mindig hiszem el neki. Ahogy mondtam: jó, de nem kiemelkedő.

Rengeteg ismert, és kevésbé ismert arc tűnik még fel a filmben, hosszú is lenne felsorolni, legyen elég annyi, hogy mindenki annyira jó, amennyire a saját képességein belül az lehet. A színészek megtettek minden tőlük telhetőt.

Nem voltak igazi, körülhatárolható elvárásaim a filmmel szemben, egyszerű kíváncsiság volt, ami hajtott, amikor leültem elé. Épp ezért nem nevezhetem egyértelmű csalódásnak sem, csak amolyan tizenkettő-egy-tucat. Ahogy azt gyakran idézem: nem rossz, de a jó, az nem ilyen.