Samba Cissé (Omar Sy), a szenegáli bevándorló már 10 éve él Franciaországban alkalmi munkákból. Jelenleg épp konyhai mosogatóként keresi a kenyerét, de közben szakácsnak tanul, és megbízhatósága miatt elő is léptetnék. Ám egy bürokratikus félreértés miatt letartóztatják, és a kitoloncolás vár rá. A férfi ügyét Alice, a kissé labilis idegrendszerű szociális munkás (Charlotte Gainsbourg) kapja meg, és bár kapcsolatuk nem kevés hátráltató körülménybe ütközik, találkozásuk végül mindkettejük életére hatással lesz.
Olivier Nakache és Eric Toledano filmje elég kemény képet fest a francia bevándorlóhelyzetről: a bürokrácia útvesztőin csak nagyon nehezen verekszik át magukat, papírokhoz legálisan még nehezebben jutnak, egyik munkahelyről mennek a másikra, és közben megpróbálják annyira meghúzni magukat, amennyire csak tőlük telik, mert még ha egy tömegközlekedési bliccelésen is kapják őket, annak is kitoloncolás lehet a vége. A Samba témája épp ezért elég komoly, de a rendezőpáros - előző filmjükhöz, az Életrevalók-hoz hasonlóan - a humor eszközeit is felhasználva próbálja bemutatni a helyzetet.
De hiába jut eszünkbe az Életrevalók, és hiába áll rendelkezésünkre ismét Omar Sy kitűnő játéka, a Samba korántsem sugároz akkora életörömöt. A humor itt tényleg csak a drámát hivatott feloldani, maga az alapfelütés sem igényli a túlzott feelgood hangulatot. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy önmagában, vagy a rendezőpáros emlegetett előző filmjéhez képest rossz lenne, egyszerűen csak - mint ahogy maga a téma is - más megközelítést igényelt.
Mint mondtam, Omar Sy ismét fantasztikus arányérzékkel játszik. Samba igazi szeretni való, becsületes fickó, még ha olykor enged is a kísértésnek, de a kétségbeesés, a bizonytalanság, a mindennapok rettegése ugyanúgy ott tükröződik a színész arcán, annyira eggyé válik a karakterével.
Charlotte Gainsbourgh pedig remek partnere. Ő maga az átlagos nő mintapéldája: kicsit ügyefogyott, a magabiztossága már évekkel ezelőtt elpárolgott, befásult, falakat húzott maga köré, és nagyon nehezen enged közel magához bárkit is. Épp ezért Sambával való kapcsolata is annyira - jobb szó híján - szerencsétlen, amennyire csak lehet. Egyikük sem tud mit kezdeni az érzéseivel, de egyikük sem akar megsérülni.
Könnyen válhatott volna ebből propagandafilm, de szerencsére nem lett az, és nem csak azért, mert igazából nem foglal állást. Egyszerűen csak keserédes eszközökkel mutatja be azt, ahogy ezek az emberek boldogulni próbálnak egy idegen országban, de az utolsó képsorral minden mást bölcsen a néző képzeletére bíz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.