Ronald és Reginald Kray alvilági rémuralma megkerülhetetlen pont London történelmében. Míg Ronnie paranoid-skizofrén, Reggie szimplán "csak" szociopata, nevükhöz rablás, zsarolás, védelmi pénzek beszedése és gyilkosság fűződik. A Legend az ő felemelkedésükről és bukásukról szól, de a végeredmény nagyon felemás.
Ha egy rendező ugyanis nem tudja eldönteni, hogy játékfilmet, vagy életrajzi filmet készítsen inkább, akkor általában egyik sem sikerül. Az összképet tekintve ez az alapprobléma, minden ebből gyökerezik, és ez sajnos Tom Hardy - amúgy pazar - játékára is árnyékot vet, meg is mondom, miért.
Ha a Legend egy életrajzi film lenne, akkor megengedhető volna, hogy úgy ábrázolja a Kray-ikreket, amilyenek voltak: nyersen, brutális őszinteséggel, ahogy bármelyik bűnöző esetében ez elvárható. Viszont, mivel a film szórakoztatni is akar, így támpontot kell adjon a nézőnek, azaz a testvérek egyikével valamilyen szinten tudnunk kell azonosulni. És itt vérzik el a dolog, Reggie ugyanis nem áldozat, semmivel sem jobb Ronnie-nál, hiába próbálja úgy beállítani a rendező.
Tom Hardy a hírek szerint eleve csak úgy vállalta a munkát, ha mindkét szerepet megkapja. Kiváló karakterszínész, így nem okozott gondot neki különbséget tenni egy ikerpár két felének megformálásában. Eddigi szerepeiben szinte kivétel nélkül a hangjával is játszott, és ez most is így van, alakítása pedig olyan mélységekig merül, hogy a vásznon már nem is egyszerűen csak összeolvad a szereppel, hanem képes elérni, hogy valóban egy ikerpárt lássunk. Nehéz elmagyarázni, nem hiszem, hogy én magam láttam már hasonlót, ebből a szempontból mindenképpen érdemes megnézni a filmet, mert Hardy lenyűgöző teljesítményt nyújt minkét Kray bőrében.
De, mint már mondtam, legalább az egyikükkel azonosulnunk kell tudni, ennek érdekében pedig kénytelen a direktor Reggie karakterét némiképp feláldozni. Így lesz belőle olyasvalaki, aki a testvére iránti lojalitás áldozata, akinek ugyan lételeme a bűnöző életmód, de közben a feleségének is próbál megfelelni.
És, ha már szóba jött: Emily Browning minden szempontból nagyon halovány. Az alakítása is felejthető, hiába bájos, a szerepe a történetben - egyúttal a teljes jelenléte - pedig egyenesen megkérdőjelezhető. A sztorihoz, de Reggie karakteréhez ugyanúgy semmit nem ad hozzá, közte és Hardy között a kémia pedig már-már a nulla felé konvergál. Hogy ki tartotta jó ötletnek ezen felül még a narrációt is rábízni, az a szememben már végképp rejtély.
Szerettem volna azt mondani, hogy ez egy remek képi világgal, és iszonyú hangulatos betétdalokkal megfűszerezett gengszterfilm, Tom Hardy páratlan alakításával, mert ez mind benne van. Fogalmam sincs, egy ilyen ziccert hogy lehetett kihagyni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.