Az ötödik hullám (The 5th Wave)

Idegeninváziós ifjúsági scifi, amiből csak két dolog hiányzik: az idegenek és az invázió. Meg a logika, de ezek után ezt már nem hiszem, hogy bárki számon kérné.

Persze felmerülhet bennetek a kérdés, hogy mi okom volt megnézni a filmet azon túl, hogy esetleg nektek ne kelljen? Őszintén szólva nem állnak biztos lábakon az indokaim. Láttam egy halvány esélyt, hogy nem lesz nézhetetlenül borzalmas, olyasmit szerettem volna, ami csak minimálisan köti le a szürkeállományomat, és ha innen nézzük, ezt teljesítette. Bár az is igaz, hogy végig az járt a fejemben, hogy vajon az ehhez hasonló filmek alkotógárdája nézi hülyének a mai fiatal korosztályt, vagy a tinik érik be ennyire kevéssel? Egyik válasz sem lenne túl megnyugtató.

Nézzük a sok sebből vérző kivitelezést: először is a The 5th Wave idegen lényeiből nem látunk mást, csak az űrhajójukat, meg néhány drónt. Előbbi csak lebeg, utóbbiak pedig csak felderítő jelleggel röpködnek ide-oda, de ennyi az összes tevékenység. Tényleges invázió helyett nézhetjük viszont, ahogy a főszereplő Chloë Grace Moretz néhány narrációval megtámogatott flashbackben évődik egy osztálytársával, elveszíti a családját, menekül egy keveset, majd évődik egy másik sráccal és ehhez hasonlók. Egy másik történetszálon pedig a hadsereg gyerekkatonákat képez ki, ugyanis velük akarja kiirtatni az idegeneket. Igen, én is tudom, ez hogy hangzik, de ehhez kapcsolódik a film fordulata, amiről bővebben később még lesz szó. A közben eltelt idő viszont egyáltalán nincs érzékeltetve, és ahogy a reklámszöveg szól: a frizura még mindig tart. A sztori szerint a Moretz által viszonylag meggyőzően alakított Cassie nevű lány ugyanis 80 mérföldet gyalogol egy katonai bázisra, hogy megtalálja az öccsét (akire a forgatókönyv gyakorlatilag magasról tesz), közben erdőkben alszik, lábon lövik, de a sminkje és a haja minden élethelyzetben tökéletes, az arcát is jó, ha egy jelenet erejéig piszkolták össze, és még a lába is szőrtelenítve van.

A rejtélyesnek szánt fordulat egészen pontosan abban a pillanatban kitalálható, ahogy a hadsereg feltűnik a színen, ez pedig azért gáz, mert épp attól a jelenettől próbálják felépíteni ennek az ívét, hogy aztán úgy háromnegyed órával később meglepetést okozzanak azoknak, akik épp nem figyeltek oda. Mindenki más szájából addigra már többször is elhangzott, hogy "na nem megmondtam, hogy ez lesz?", és ezen a ponton vissza is kanyarodhatunk ahhoz a kérdéskörhöz, hogy vajon az alkotók nézik-e hülyének a nézőt. Hogy maga a fordulat mennyire banális, és nyilvánvaló, abba már jobb bele sem gondolni.

Bőven lenne még mit ekézni rajta, de távol álljon tőlem, hogy bárkit visszatartsak attól, hogy ilyen filmet nézzen. Elvégre én is megtettem, nem? De tényleg reménykedem benne, hogy inkább az alkotók nézik ennyire ostobának a moziba járót, és nem a film célközönsége egyszerű annyira, mint egy hullámcsat. Azaz nem tartok vissza senkit, de, ha jót akartok, másra pazaroljátok az időt.