Támadás a Fehér Ház ellen 2. - London ostroma (London Has Fallen)

Amikor a brit miniszterelnök meghal, a világ országainak vezetői mind tiszteletüket teszik a temetésén. Így tesz Asher elnök (Aaron Eckhart) is, még, ha biztonsági szempontból egy rémálom megszervezni az utat. És bár Mike Banning (Gerard Butler), a Titkosszolgálat vezetője épp a felmondást fontolgatja, mégis az elnökkel tart az úton, azonban azt még ő sem gondolta, hogy ekkora veszélybe kerülnek.

Milyen lehet egy általam rossznak ítélt film második része, ha szinte csak a helyszín változott meg az elsőhöz képest? Még rosszabb? Álszentség, vagy sem, mégis azt mondom: nem, hogy nem rosszabb, de inkább még jobb is. Na persze nem ilyen egyszerű a dolog, úgyhogy árnyaljuk a képet egy kicsit.

Magam is újraolvastam a vonatkozó posztot, szándékosan szelektív memóriám viszont nem hagyja, hogy felmerüljön bennem akár egyetlen képkocka is az Olympus Has Fallenből, ezért nincs könnyű dolgom. Lehet, hogy rossz pillanatban kaptam el a filmet, de az is lehet, hogy tényleg olyan pocsék volt, mint, ahogy a poszt mondatja velem, egy szó, mint száz, nem emlékszem másra a negatív élményen kívül. De épp ezért azt sem tudom objektíven megítélni, hogy a London Has Fallen tényleg ennyire szórakoztató agysejtrombolás, vagy csak a megfelelő hangulatban ültem le elé. Mert tényleg ez történt: számos hibája ellenére bő másfél órányi kikapcsolódást biztosított. Ettől persze a söröskupak bonyolultsági szintjével bíró történet még nem lesz rakétatervrajz, és nem is építkezik kevésbé a közhelyszótárból, mint elődje, de ha minden klappol, megkapjuk tőle, amit várunk.

Gerard Butlernek valami eléggé félremehetett a karrierjével kapcsolatban, ha csak ilyen filmekben kap szerepet, de tisztességgel helytáll, a játékára nem panaszkodhatunk. Arra már sokkal inkább, hogy gyakorlatilag egy terminátort faragtak belőle. Megy, és lövi/üti/szúrja, aki szembe jön, mindezt a film kétharmadában, a legminimálisabb változtatás nélkül. A halálnemek nyilván változatosak, és a vérrel/brutalitással sem spórolnak az alkotók, R besorolású akciófilmről lévén szó, de az nagy kár, hogy Butler karaktere majdhogynem halhatatlan. Jó, ha kétszer sérül meg, és jó, ha ezekkel a sebekkel 5 másodpercig foglalkozik, aztán megy tovább, és lövi/üti/szúrja, aki szembe jön. Még csak a videojátékos utánérzés sincs meg, hogy egyszer csak szembe kerül valami boss monsterrel, csak a random, és irtó gyorsan elpatkoló minionok érkeznek futószalagon, habár ők legalább százas nagyságrendben. Így viszont az egész hajcihő tét nélkülivé válik, izgalom egy csepp sincs, úgyis tudjuk, hogy az erkölcsi alapelv azt diktálja, hogy a gonosz nem győzhet, sőt még az úgy félidőtájt felbukkanó áruló-szál is simán kitalálható. Hogy mennyire gagyi direktori húzás maga a módszer, ahogy sorra végigveszik a világ vezetőit, hogy aztán kicsinálják őket egytől-egyig, abba jobb inkább bele se gondolni.

Hogy akkor mi marad a szórakoztatási faktorból? A már említett változatos halálnemek, a remek ritmusú akciójelenetek, és az időnként felbukkanó büntető egysorosok, amikkel ugyan fukarul bánik a forgatókönyv, ellenben legalább mind betalál. A fináléban még némi éjjellátó-FPS-kombót is kapunk, amiből én többet is elnézegettem volna, mert nagyon adja a hangulatot, de ennyi volt, ezt kellett szeretni. A zene a szokásos heroikus taktusokkal operál, semmi meglepőt nem fogunk tapasztalni, tizenkettő-egy-tucat, úgy, ahogy van. Aaron Eckhartnak és Morgan Freemannek, viszont valószínűleg kezd csappanni a karizmája, vagy csak kellett a lóvé a gázszámlára, mert ketten kb egy felet tesznek ki, kivételesen mindkettőjük behelyettesíthető lenne szinte bárkivel.

Ha ritkán is, de biztosan előfordult már a filmtörténelemben, hogy egy második rész jobban sikerült az elsőnél. Én most ezt érzem, de épp a felsorolt hibái miatt kizártnak tartom, hogy újranézném bármikor, pedig én aztán tényleg olyat is megnézek, amit más nem (szép kifejezés ez az ürülékre). Annyit viszont mondhatok, hogy a világ egyik legbénább magyar cím-alcím kombinációjával rendelkező London Has Fallen egynek simán megteszi, ha nincs jobb dolgunk.