A szerelem időnként kemény műfaj tud lenni. Különösen úgy, ha kapcsolatfüggő vagy, némi alkoholizmussal és drogproblémával. De leginkább úgy, ha ezt az egészet csak akkor vallod be magadnak (is), amikor már tönkretetted az éppen-hogy-csak-bimbózó viszonyodat egy rendes sráccal, aki nem ezt érdemli, aki maga is fájdalmas szakításon van túl; egy rendes sráccal, akire mindig is vártál. Ez történik Mickey (Gillian Jackobs) és Gus (Paul Rust) esetében is. Mert bár a fiú egy kicsit unalmas, és fura, de vevő a lány őrültségeire, és Mickey-nek pont rá van szüksége az évek megannyi rossz tapasztalata után. Na persze egy kapcsolat elcseszéséhez két ember kell, és a rendes srácok is viselkedhetnek s*ggfej módjára. Hiába, na, a szerelem időnként kemény műfaj tud lenni.
Judd Apatow visszatért a gyökereihez, és ismét sorozatozik. Íróként és producerként vesz részt a projektben, és a Love első szezonjának hangulata egy az egyben az ő munkásságát tükrözi: fanyar, keserédes dramedyben beszél hétköznapi igazságokról. Kemény témákat is feszeget, de még, ha meg is botlik olykor, végig őszinte próbál lenni. Miért is nem lepődöm meg, hogy ezt is a Netflix adja?
Nem volt szerencsém a két főszereplőhöz korábban, de ez nem is számít igazán az alakításuk szempontjából, mert mindketten remekelnek. Mickey és Gus karakterében is van olyasmi, amit szeretni lehet bennük, és olyasmi is, amit nem, de mindkét színész olyan, mintha nem is szerepet játszanának, annyira összeolvadnak a figurájukkal. Természetesek, átlagosak, minden műviesség nélkül, és remek az összhang köztük; ide többre nem is volt szükség.
És van a Lovenak némi insider hangulata is, mert Gus forgatásokra jár magántanárként: egy sorozat gyerekszereplőit kellene tanítania, de ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel teszi. A néző viszont ennek kapcsán bepillanthat a kulisszák mögé, láthatja az alkotói folyamatot, már, ha tud olvasni a sorok között, és nem alél el az álságos műmosolyoktól. Érdekes színfoltja ez a sorozatnak, de igazság szerint az összképben nincs túl nagy truváj. A "titka" abban rejlik, ahogy elénk tárja a paneleket, amelyekből építkezik. Ez pedig tanulságos 10 részt eredményez, a képekhez nagyon passzoló, hangulatos-melankolikus soundtrack-kel. Persze a Love is rétegsorozat, az ilyesmi mindig megosztja az embereket. De, ha szeretitek, amikor egy történet, illetve annak tanulsága magától bontakozik ki, és nincs az arcotokba tolva, ezt a 10*50 percet a magam részéről szívesen ajánlom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.