Arthur Bishop (Jason Statham) hiába rendezte meg a saját halálát, hogy végre visszavonulhasson veszélyes hivatásától, egy férfi a múltjából (Sam Hazeldine) arra kényszeríti, hogy újra azzá a bérgyilkossá váljon, akit maga mögött akart hagyni, különben megölik a nőt, akit szeret (Jessica Alba).
A szokásos Statham-film, mondhatnánk, és nem is járnánk messze a valóságtól. Azonban a Mechanic: Resurrection egy olyan folytatás, aminek a főhősön kívül vajmi kevés köze van az első részhez, ráadásul borzasztóan b-filmesnek néz ki, holott pontosan ugyanannyiból hozták össze, mint az elődjét.
De először is: mi a frászt keres egy Statham-filmben Tommy Lee Jones? Nincs jobb dolga, de most komolyan? Jó, nyilván a keményvonalas Statham-fanok már készítik a köveket, pedig nem is a kedvencüket degradálom ezzel, csupán a filmeket, amikben szerepel. Mindig is többre tartottam érdemesnek az úriembert, látom benne a potenciált, de valahogy ő maga mintha nem akarna túlságosan kitörni a skatulyából. Van néhány kivétel, olyan filmek ezek, amikben más karaktert hoz a megszokottól, de lássuk be: ha egy Statham-mozira ülünk be, bizonyos stílusjegyeket várunk, és nagy százalékban meg is kapjuk azokat.
Ez pedig a Mechanic: Resurrection-re is igaz. Barátunk meglepően sokszor mutatkozik benne félpucéran, feszít is az alkalomhoz, mint az állat, habár összetenném kezem-lábam, ha 50 évesen fele ilyen tápos lennék. Az akciók kifejezetten közelről vannak véve, rángatják is a kamerát, mintha muszáj lenne, azaz igen nehéz kiszúrni a kaszkadőrmelót. Magyarán: nagyon úgy tűnik, mintha minden ilyen jelenetben magát Jason Statham-et látnánk, nem pedig a dublőrét, és ez azért elég nagy pozitívum. Odateszi magát, üt-vág, lövöldöz, pózol is persze, ahogy szokott, meg a környezet is többnyire CGI, de ettől függetlenül nem rossz.
Karizmatikus negatív figura, na az viszont nincs. Sam Hazeldine nem éppenséggel komolyan vehetetlen, de az is biztos, hogy ennél azért több kellett volna, hogy maradandó legyen. Lehet, hogy ezért kellett Tommy Lee Jones? Hogy legyen egy ismert arc, aki a saját karakterét ugyan csípőből és a legkisebb megerőltetés nélkül hozza, de legalább emlékezetes? Elképzelhető. Őrlángon ég, de azért van egyfajta jelenléte a vásznon. Ahogy Jessica Albának is, de nyilván másképpen. 35 év nem kor egy nő esetében, sőt, de azért nem árt, ha az ember lányának öttalálatosa volt a génlottón. Ez Jessica Alba: szemcukor-faktor inkább, semmint tehetség, de elnézzük neki.
Lassú a történetvezetés, lehet, hogy csak ennyi a film baja. Másfél órás játékidőhöz feszesebb tempó dukálna szerintem. Na persze, mint ilyenkor mindig, megvannak a szokásos blődségek is, mint például, hogy hősünknek 36 órája van egy olyan melóra, aminek csak az előkészítése minimum heteket venne igénybe, de nem ő lenne, ha nem járna sikerrel így is. Ha az ilyesmikről el tudunk feledkezni, és amúgy sem akarjuk nagyon megterhelni az agytekervényeinket, egy átlagos szombat estére pont megteszi ez a film is. De nem válik belőle klasszikus, az is biztos.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.