Tanner (Ben Foster) és Toby Howard (Chris Pine) sorra fosztják ki a texasi Midlands Bank fiókjait, de csak és kizárólag azokat. Épp ezzel a tervszerűséggel hívják föl magukra a figyelmet, pontosan ezért ered a nyomukba Marcus Hamilton, rendőrbíró (Jeff Bridges).
Lassú tempójú, western elemekből is építkező thriller, amiben azonban nem kevés feszültség is akad, miközben nem enged az érzés, hogy hősei így vagy úgy, de az elkerülhetetlen vég felé haladnak.
Elismerem, a tartalomleírás elég szófukar, és nem kecsegtet túl sok izgalommal. Rutinos olvasóim viszont már sejthetik, hogy részemről emögött szándékosság van. Mégpedig azért, mert ugyan a Hell or High Water története elég lineáris, de ez korántsem jelenti azt, hogy dramaturgiailag nincs rendesen felépítve. Az egyes figurák motivációira és előéletére vonatkozó információkat fokozatosan adagolja a forgatókönyv, tehát ne lepődjünk meg, ha olyasmik derülnek ki róluk, amiket nem sejtettünk, vagy akár épp ezért tévesen ítéltünk előre. Én magam szeretem az ilyesmit, nem véletlenül hangoztatom viszonylag gyakran, hogy nem kell sok egy jó filmhez. Lehet, hogy nincs túl sok eredetiség ebben az adott darabban sem, de én nem találtam sok kivetnivalót benne, és jófajta kikapcsolódást nyújtott.
Ben Foster és Chris Pine kettőse remek. Mindketten a saját korlátaik között mozognak, ami színészi kvalitásokat illeti, de a testvéri viszonyt minden további nélkül hihetően tálalják. Akit viszont (mint szinte mindig), most is élvezet volt nézni, az természetesen a zseniális Jeff Bridges. Tökéletes volt a nyugdíjazás előtt álló rendőrbíró szerepére, látszik rajta a rutin, az, hogy már nyomot hagytak a karakterén az évtizedek, de közben mégis irtó laza, szabadszájú, azonban kemény is tud lenni, ha úgy hozza az élet. A finálé tűzpárbaj-jelenetében van egy hibátlan pillanata, de az utószóban az a beszélgetés Chris Pine és közte szintén hordoz magában nem kevés feszültséget.
Csak véletlenül jött szembe velem a film, magyar forgalmazásról még nem tudok, épp ezért nem is vártam tőle túl sokat, de így is tudott meglepetést okozni. Megvannak a maga apróbb hibái, de elég átgondolt a sztori ahhoz, hogy egyszeri szórakozásnak simán beváljon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.