Morgan

Lee Weathers (Kate Mara) azért érkezik a SynSect egy isten háta mögötti laborjába, hogy egy tragikus incidenst követően kockázatelemzőként kiértékelje, a cégnek nyereséges-e tovább finanszíroznia egy Morgan nevű hibrid egyeddel (Anya Taylor-Joy) kapcsolatos kutatást. Az alany pszichológiai vizsgálata során azonban az események nem várt fordulatot vesznek.

Luke Scott rendezői debütálása kissé felemásra sikerült, ez pedig két ok miatt sajnálatos: egyrészt a potenciál megvolt benne, ezért kár, hogy a film utolsó egyharmada ennyire félresiklott, másrészt az említett úriember Ridley Scott fia.

Kezdjük a pozitívumokkal: az alapfelütés, bár minden eredetiséget nélkülöz, mégis beránt. A világtól elzárt titkos labor adta izoláltság mindig jó táptalaj a feszült atmoszféra érzékeltetésére, és ebből a szempontból a Morgan jelesre vizsgázik. Én magam rajongok a zsáner ezen elemeiért, szóval engem ezzel már simán meg tudott venni a film. A sztorivezetés rejtélyessége is remek. Titkos kísérletek, mesterséges intelligencia, ember-hibrid egy gyerek képében; ez mind-mind olyan adalék, amik megszülik a maguk miértjeit, így bőven akad min gondolkodnia a nézőnek. És a színészek többsége is jól teljesít. Ha egy filmet összehoznak 8 millió dollárból (!), erősen elgondolkodom, vajon mindenki csak szívességből vállalta-e, mert még ha nem is A-listás sztárokról van szó, ismert arc akad bőven.

De sajnos itt a feketeleves is. Kate Mara nem sokkal több egy csinos pofinál, de, ha ennek megítélése szerintetek túl szubjektív, akkor sajnos azt is el kell mondanom, hogy ennél sokkal kevésbé hiszem el neki, hogy jártas a harcművészetekben, és ért a lőfegyverekhez. Ezt sajnos nem tudta elhitetni velem. Hogy ez miért gond? A film már említett utolsó egyharmadát rossz nézni. Van béna autós üldözés az erdőben (amihez a fejlett mesterséges intelligencia egy családi egyterűt választ járművéül, miközben rendelkezésére állna egy Jeep is, hogy a Dodge Chargerről ne is beszéljünk), két hiteltelen bunyójelenet, meg némi (stratégiailag erősen megkérdőjelezhető) lövöldözés. Azonban a történet által felvetődött miértek többsége megválaszolatlan marad, és ezen a tényen a lezárás vajmi keveset segít.

Nem mondanám időpocsékolásnak, hiszen a másfél óra jelentős része nagyon hamar elszaladt, de a végjátékra nem sok maradt a puskaporból. Nem azt mondom, hogy Ridley Scott fiának szükségszerűen az apja direktori kvalitásaihoz hasonlókkal kell rendelkeznie, ugyanakkor egy ilyen névvel a háta mögött mégis csak többet várnánk. Ezt a lécet az én szememben most nem sikerült megugrania, de őt magát sem temetem el ezért rögtön, kap még esélyt, a film pedig egyszeri izgalomkeltésre elég alkalmas.