A Nagy Fal, ahogy a világ ismeri, a nomád törzsek távol tartása miatt épült. Ám ez csak egy a külső fenyegetések közül, ugyanis minden 60. évben a kínai sereg szörnyek ezreivel néz farkasszemet, azoknak a támadásait kell visszaverniük. Most azonban egy nem várt helyről érkezik a segítség, William, a tehetséges íjász (Matt Damon) személyében.
Az utóbbi években az ázsiai piac olyan mértékű fejlődést mutat, hogy gyakorlatilag teret hódítottak maguknak Hollywoodban is. Ezért látunk mostanában kínai stúdiólogókat nagy amerikai blockbusterek kezdő képsoraiban, akkora nézettséget generálnak, amivel már számolni kell. Nekem kicsit az volt az érzésem a film kapcsán, mintha Kína azt mondaná: "pénzeltük a filmjeiteket, ideje, hogy viszonozzátok". Mert, ha nem lenne itt Matt Damon, a The Great Wall csak egy átlagos kínai film lenne. Mármint a jelző ázsiai léptékű értelmében.
Ha ugyanis Ázsiában látványfilmet készítenek, akkor abban biztosak lehetünk, hogy minden elköltött fillér látszani fog a végeredményen. Monumentális díszletek, elképesztően színes jelmezek, ismert ázsiai sztárok, nagyszabású történet, gyönyörű zene és töménytelen mennyiségű digitális trükk. Ha jól emlékszem, a kritikusok lehúzták a filmet, pedig egyáltalán nem éreztem rossznak, egyszerűen csak helyén kellene kezelni, annak, ami: egy látványos fantasy-kalandfilm szörnyekkel. Ennyi, és nem több.
Ráadásul klisékből építkezik: meghatározott időközönként felbukkanó fenyegetés, egy minimális tanulsággal fűszerezve, kétes lelkű külhoni segítő, akinek borítékolható a jellemfejlődése, a bátor katona(lány), aki kötelezően szintet lép még a film fele előtt, és a tipikus végkifejlet, azaz a leszámolás a bossmonsterrel, hogy a többi is elpusztuljon. A szokásos "ha egyet láttál, mindet láttad"-sztori, de engem valahogy mégis elkapott a lendülete, és kisebb megbicsaklásokkal, de ki is tartott a végéig.
Matt Damon kifejezetten jól működik ebben a közegben, még az idétlen frizurájával együtt is, ami tudtommal ráadásul nem póthaj, hanem megnövesztette. Hallottam már elégszer eredetiben, szóval még azt is megkockáztatom, hogy mintha a hangját is elváltoztatta volna, egyfajta (számomra) meghatározhatatlan akcentust használ, talán, hogy még inkább elidegenítse magát a környezettől, a szó jó értelmében. Ez nekem plusz adalék volt a karaktere rejtélyességéhez. Pedro Pascal (a Game of Thrones Oberyn Martell-je) pedig a tökéletes sidekick. A jellemfejlődés nála is garantált, a fáziskéséssel együtt. Willem Dafoe ebben az esetben csak a kötelezőt hozza, ahogy az ázsiai színészek többsége is. Sok ismerős arc nem lesz köztük, ahhoz ők már tényleg csak egy szűk réteg számára sztárok.
Szombat esti agydurrantásnak szerintem simán működik a The Great Wall. Lehet, hogy csak egyszernézős kategória, de akkor is működik. Nem kell tőle sokat várni, és a szürkeállományunk kapacitását sem terheli meg túlzottan, de legalább alig több, mint 100 perc, és ahogy én látom, nem is igen akar több lenni, mint ami.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.