Függetlenül attól, hogy sorozatról, vagy filmről van szó, a vígjátékok egy olyan trend felé mozdultak el, ami már messze nem az én ízlésemnek való. Kis mennyiségben ugyanis el tudom viselni az alpári poénkodást, mert akárki akármit mond, lehet azt is intelligensen csinálni, de a zsáner utóbbi időben készült darabjai inkább csak vulgárisak. Én az olyan klasszikusokon nőttem fel, mint az Airplane, a Top Secret, a Csupasz pisztoly (és annak elődje a Nagyon különleges ügyosztály, hogy sorozatos vonal is legyen), vagy a Nagy durranás. Nem azt akarom mondani persze, hogy csak ilyenek készüljenek, de ez a fajta vígjáték az, amit hiányolok, és amit nagyon nehéz jól csinálni.
Néhányszor már szembe jött velem az Angie Tribeca, de mindig csak halogattam, hogy belenézzek, pedig inkább időm nem volt, semmint kedvem, mígnem aztán belefutottam egy olyan ajánlóba, amelynek a kezdő sorai épp a fent említett műfaj-klasszikusokhoz hasonlította, ez pedig nekem is elég volt, hogy megadja a végső lökést.
Konkrét történet nincs (csak némi átívelő szál a második évadban), egy-egy rész egy-egy nyomozási ügyet ölel fel, zsarusorozatról lévén szó, de ami a műfaji sajátosságokat illeti, hát tényleg pontosan olyan poénokkal operál, mint a nagy elődök. Helyzetkomikum, tévedések vígjátéka, burkolt, vagy kevésbé burkolt (akár popkulturális) utalások, szóviccek, néha egészen abszurd formában. Hullámzó a minőség, nem képes egyfolytában sírvaröhögős sem lenni, de mint mondtam, ezt nagyon nehéz jól csinálni. Próbálkozik, és a nagy számok törvényei alapján elég sokszor be is talál. Nekem legalábbis minden részben akadt valami zseniálishoz közeli.
Kedvelem Rashida Jones-t, remek komika, és ez a karakter 100%-ig fekszik neki, teljesen természetes benne. Azonban hiába ő a címszereplő, nem nyomja el a többieket, bőven jut lehetőség nekik is, és élnek is vele. És amikor azt mondom "többiek", akkor elképesztő mennyiségű mellékszereplőre gondolok, vannak, akik csak egy-egy jelenet erejéig tűnnek fel, és vannak visszatérők is, de egyrészt mindenki remek, másrészt innen-onnan ismerősek lesznek, ha a nevük nem is ugrik be, az arcuk biztosan (a teljesség igénye nélkül: James Franco, Lisa Kudrow, Amy Smart, Bill Murray, Keegan-Michael Key, Alfred Molina, John Michael Higgins vagy David Koechner).
20 perces sorozat, évadonként 10 résszel. Mostanában kezdett a harmadik szezon, szóval úgy néz ki, egyelőre kajálják kint a népek. A műsoridő rövidsége garantálja, hogy hamar végezni lehet vele, ráadásul a töménysége sem akadály, hiszen nem sokkal hosszabb egy évad, mint egy átlagos film. Ha hozzám hasonlóan visszasírjátok a klasszikusokat (függetlenül attól, hogy régen minden jobb volt-e avagy sem), akkor próbáljatok rá, nagy eséllyel bejöhet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.