Sorozatajánló rovat: Future Man

Josh Futturman (Josh Hutcherson), takarítóként dolgozik egy gyógyszeripari laborban. Lelombozó és kilátástalan hétköznapjaiba csak egy videojáték, a Bionic Wars hoz némi változatosságot, ebben ugyanis Josh barátunk verhetetlen: Future Man nevű avatárjának bőrébe bújva, vég nélkül irtja az ellent a posztapokaliptikus jövőben. Amikor azonban az utolsó pályán is túljut, az események nem várt fordulatot vesznek, a játékról ugyanis kiderül, hogy egy kiképzőprogram része, mert a Bionic Wars tényleg megtörtént a jövőben, az emberi ellenállás pedig két, mindenre elszánt katonáját, Tigert (Eliza Coupe) és Wolfot (Derek Wilson) küldi vissza a múltba, hogy rávegyék a játék nyertesét, azaz a Kiválasztottat, hogy csatlakozzon hozzájuk.

Teljesen elszállt, mégis észveszejtően szórakoztató időutazós scifi-vígjáték, nem csak és kizárólag a műfaj rajongóinak, de nekik mindenképp.

Egy videojáték nyertesét kiválasztják, hogy védje meg az emberiség jövőjét egy idegen támadással szemben? Nos, ha valakinek mond bármit is az a cím, hogy Az utolsó csillagharcos, akkor gratulálok a gyerekkorához, na meg egyúttal a sajátomhoz is. Komolyra fordítva a szót, itt azért elég egyértelmű, hogy ki nyúlt kitől (hivatkoznak is a filmre az első epizódban), de mivel az utánzás a lopás legőszintébb formája, nem is akadnék fenn ilyen apróságon. A Future Man ugyanis nem pofátlanul nyúlja le az említett film alapötletét, csupán táptalajnak használja, ami azonban ebből elburjánzik, az messze túlmutat az eredetin.

Ezt hívom én úgy, hogy intelligens őrület, mert bár tényleg teljesen elborult ötleteket valósítanak meg benne, mégis okosan van összerakva, sőt még a komolyabb logikai buktatókat is elkerüli. Pedig, ha egy scifi az időutazás tematikáját veszi alapul, ott aztán bőven van esély a logikátlanságra, kezdve a tér-idő kontinuum paradoxonával (azért történt, ami történt, mert visszamentek az időben, vagy amúgy is megtörtént volna), hogy ne is említsük a két személy más idősíkból ugyanazon helyen és időben problematikáját, vagy akár az alternatív idővonalakat. A Future Man azonban nemigen foglalkozik azzal, hogy a tyúk volt-e előbb, vagy a tojás, és talán ez válik leginkább a hasznára, ugyanis a nézőben fel sem merül, hogy nem pusztán a szórakoztatás a cél, így nem is kezd el szőrszálhasogatni.

Az ötletek garmadáját és a popkulturális utalásokat napestig lehetne sorolni, a személyes kedvencem talán az időgép hajtóanyaga, a cameronium, illetve az, amit e köré felépítenek a hetedik epizódban (Pandora's Mailbox). De mint általában, most is rengeteg múlik a színészeken, és casting szempontból Josh Hutcherson, Eliza Coupe és Derek Wilson hármasa gyakorlatilag tökéletes. Utóbbi kettőt külön is érdemes megemlíteni, mert karakterszinten sokkal nagyobb jellemfejlődésen mennek át, azonban teljesen más hatások érik őket, így az általuk bejárt út is különböző, viszont mindketten remekelnek. Eliza Coupe a szememben nagyot nőtt a Happy Endings óta, abban sem volt rossz, de ez itt egy egészen új szint. A hármasfogatból nekem mégis az eddig ismeretlen Derek Wilson volt a legszórakoztatóbb, különösen azzal az orgánummal, ami neki van. Josh Hutchersont nemigen kell bemutatni, de nem gondoltam volna, hogy ilyen jó komikusi vénával rendelkezik, aki látható élvezettel csinál hülyét magából, ha épp arról van szó, remélem, vállal még hasonlót, van tehetsége hozzá.

Csak minimálisan hagyják nyitva a sztorit az utolsó epizód végén, azaz, ha nem lenne folytatás, ez így egészben nézhető, és kerek. Én azonban remélem, hogy kihoznak ebből legalább még egy évadot, mert potenciál lenne benne. Meg aztán az sem mellékes, hogy nemigen volt rész, amit untam volna, a mindössze 13 epizód elég hamar le is darálható. Számomra hiánypótló szórakozás volt, nagyon tudom ajánlani.