Részemről nem az volt a kérdés: szükség van-e egy Han Solo-eredetsztorira? Han Solo ugyanis az elsőszámú kedvencem a Star Wars-univerzumban. Nem. Részemről a kérdés az volt: szükség van-e egy Han Solo-filmre úgy, hogy a címszereplő nincs benne? Mert nem csak magát a figurát kedvelem, Harrison Ford személye, de legfőképp a szerepformálása legalább ekkora befolyásoló tényezővel bír a számomra.
És milyen lett a végeredmény ezzel az érzéssel leülve elé? Zavart-e, hogy nem a megszokott arcot látom? És egyáltalán működőképes-e a Solo önmagában (a magától értetődő szóviccet most kihagyva)? Ezekre és egyéb kérdésekre a válasz a tovább gomb után.
Érdekes. Egy kicsit. És igen. Már, ha rövid válasz kell. Érdekes élmény, mert a játékidő 135 perce elég döcögős, minden feelgood jelenetre jut egy kínkeserves, és nagyon látszik rajta, hogy a rendezőcsere miatt nem egységes, ez időnként még a vágáson is tetten érhető. Alden Ehrenreich pedig eleve hátrányból indult, mert Harrison Ford mellé felnőni embert próbáló feladat. Nem szabad az ő manírjait másolnia, mégis felismerhető, beazonosítható gesztuskészletet kell felvonultatnia, ez pedig csak nagyon ritkán sikerül neki. Alapvetően két arca van: a zavarodott, amikor mintha fogalma sem lenne, hogyan kellene reagálnia adott szituációkra, és a magabiztosnak szánt mosolyú, de ezzel is, mintha csak leplezni akarná, hogy lövése sincs semmiről. Ezek mellé jön az a néhány, nagyítóval keresendő gesztus és grimasz, amikben viszont pont Harrison Ford fiatal alteregója mutatkozik meg. Ez utóbbiakat kellett volna előtérbe helyeznie, mert ezekben a pillanatokban tényleg jól hozza a karaktert, a sokadik magabiztosnak szánt mosoly és zavart tekintet azonban inkább unalmassá teszi a játékát.
De legalább a film önmagában is működik. Sőt megkockáztatom: egyetlen korábbi Star Wars-filmet sem kell látni előtte, hiszen itt egy adott figura bemutatásáról van szó, ez csak egy űrkaland, vagy legalábbis annak kellene lennie. Azonban valami megmondóember mindenképpen bele akart tenni egy totálisan értelmezhetetlen és legalább ennyire felesleges cameot is, hogy valami módon mindenképp kapcsolatba lehessen hozni a későbbi Star Wars-filmekkel. De kérdem én: minek? Ha az a jelenet kimarad, vagy másmilyen formában kapjuk meg, csorbult volna a történet? Dehogyis, sőt. Nem mellékesen, ha valaki szűz szemmel ül be a filmre, még kevésbé, vagy egyáltalán nem fogja érteni, akkor meg mégis kinek jó ez? Körülbelül annyi értelme van, mint egy női hanggal megáldott droidnak, ugyanis itt ilyen is van. És ide a rozsdás bökőt, hogy a most látott L3-37 kódnevű droid csak azért létezik, mert a Rogue One-ban szereplő K-2SO népszerű volt, ezért úgy gondolhatták, hogy kéne valami hasonlót húzni, csak most legyen csaj, hogy egyúttal áldozzanak az egyenjogúság oltárán is. Csak hát amíg utóbbi rögtön megkedveltette magát velem a fanyar humorával, addig a mostani az első pillanattól csak egy halovány másolatnak hatott. Persze a főhős vezetéknevét se kellett volna ilyen szájbarágósan megmagyarázni, de ez már tényleg csak hab a tortán.
Alapesetben mi kell egy jó Han Solo-filmhez? 1 db karizmatikus főhős, 1 db Chewbacca, 1 db Lando Calrissian, 1 db Millennium Falcon, 1 db Kessel Run 12 parsec alatt, csempészés, látványos űrhajsza, jó zene. Mindezt persze tartalmazza a Solo, a jó zenét leszámítva, mert John Powell nem tudom mit akart ezzel az aláfestéssel, de ez minden csak nem jó. A zene általában megtámogatja a képeket, szerves részét képezi az izgalmi állapot elérésének és fenntartásának, ezek a taktusok azonban leginkább jelentéktelenek és/vagy irritálóan oda-nem-illőek.
Abszolút semmilyen hangulatban ültem be rá, lesz, ami lesz alapon. A fentiek úgy hangozhatnak, mintha csak a hibáit látnám, pedig nem így van. Rövidebb időközökre ugyan, de képes volt berántani a film, és a lendülete is tartott, ameddig újabbnál újabb döccenőkhöz nem ért. És azt hiszem, ez vele a legnagyobb baj. Nem lehet eldönteni, hogy mi lehetett az alapkoncepció, és mi az, amit végül megtartottak belőle. Ez az inkoherencia hatja át, és nyomja rá a bélyegét az élményre, pedig van benne potenciál bőven. Átgondoltabban kellene nekiállniuk az ilyen és ehhez hasonló filmeknek, mert ez még talán újranézhető, szemben mondjuk az előző Star Wars-sztorival.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.