Kirészletezhetném, csak hát pont minek, ha a film alapfelütése egyetlen mondatban összefoglalható: ha zajt csapsz, jön a szörny, és meghalsz. Ennyi ez, és nem több. Nem ismerjük meg részletesen sem a körülményeket, sem az előzményeket, így hát marad a fojtogató, klausztrofób atmoszféra, ami durván a székhez szegez másfél órára.
Csak ne próbáljunk meg agyalni rajta, mert előfordulhat, hogy rájövünk: a sztoriban nincs is több ennél, viszont hemzseg a logikai és/vagy dramaturgiai fehér foltoktól.
a spoiler jelen esetben a szükséges rossz
A kezdő képsor blődsége, a gyerekszülés ténye, a százas szög a lépcsőben: amik csak úgy kapásból eszembe jutnak, azonban az sem elhanyagolható tény, hogy a szereplők időnként eléggé megkérdőjelezhető döntéseket hoznak, de igazából maga a narratíva is sántít.
*** spoiler veszély ***
- Mert értem én, hogy szükség van egy hatásos cold openre, azt viszont kizárt dolognak tartom, hogy felelősségteljes szülők épp a legkisebb gyereküket hagynák a sor végén kullogni, különösen úgy, hogy az előtte haladó nővére süket.
- És hogy a fenébe került a lépcsőbe egy százas szög épp a hegyével fölfelé? És, ha már ott van, és a szennyes zsák is megakadt benne, miért nem jutott eszébe a nőnek visszamenni, és tenni ellene? Mert, ha később lenne jelentősége annak, hogy belelép (vagy legalább lépne bele a szörny is), igazából még akkor is elég béna húzás, de nem, láthatóan csak azért került bele a dolog a forgatókönyvbe, hogy legyen némi plusz fájdalom annak a szegény nőnek, mintha a szülés maga nem lenne elég.
- És, ha már gyerekszülés: ki a franc vállalna még egy gyereket ilyen körülmények között? Nincs szó arról, hogy véletlenül "becsúszott", sőt, kvázi mintha az elvesztett kisfiút pótolnák vele. És addig még rendben van, hogy ebben a másfél órában működőképes, de ha a sztori nem arra fut ki, amire, akkor mi van? Azt a szegény kisgyereket még évekig igen nehéz lenne rávenni, hogy csendben maradjon.
- Hogy honnan tudják a szülés dátumát napra pontosan, azt inkább ne firtassuk, de egy férj tuti, nem hagyja magára a feleségét, ha az bármelyik nap szülhet.
- Na meg hát az sem mellékes, hogy gyakorlatilag egyetlen nap eseményeit látjuk, azaz nem tudjuk, hogyan élt ez a család eddig, de ebben a rövid időintervallumban azért eléggé felszálltak a szopórollerre.
- És hát, ha eleve olyan szörnyekről van szó, amik ugyan vakok, de a hallásukkal remekül tájékozódnak, ne véletlenül jöjjünk már rá, hogy egy bizonyos frekvencia a gyenge pontjuk.
*** spoiler veszély vége ***
Viszont mindeközben olyat láthatunk a vásznon, amit mostanában elég ritkán. Fantasztikus színészi játékot, a gyerekszereplőkkel egyetemben. John Krasinski nagyjátékfilmes rendezői debütálását, ami nem csak egy kezdőhöz képest van elképesztően profi módon összefogva. A végsőkig csúcsra járatott, és néhány szintén hatásos jump scare-rel fűszerezett feszültségkeltést. Egységes látványvilágot, amiből a szörnyek annak ellenére nem lógnak ki, hogy gyakorlatilag semmilyen magyarázatot nem kapunk a létezésükre.
Az A Quiet Place a tökéletes példa arra, hogy egy remek ötletből bármit ki lehet hozni. Elképzelhető, hogy jobban is meglehetett volna írni, de azt hiszem, hogy az elsődleges szándék a szórakoztatás volt, ezt pedig minden további nélkül sikerült kipipálnia. És bár szívesen mondanám, hogy a legmegfelelőbb hely a megtekintésre egy sötét moziterem, azonban ha a hazai nachos-zabáló, kóla-szürcsölő, film-alatt-beszélgető, telefon-baszkuráló, szék-háttámla-rugdosó "kultúrközönségből" indulok ki, a "mindenütt jó, de legjobb otthon" örök érvényűsége sokkal helytállóbb megfogalmazás.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.