Újraindítás (Upgrade)

Grey Trace (Logan Marshall-Green) és felesége autó balesetet szenvednek, és bár mindketten túlélik, néhány férfi a helyzetükkel visszaélve megtámadja őket. A nőt lelövik, Grey pedig nyaktól lefelé megbénul. A férfi élete végéig tolószékbe kényszerülne, ha egy titokzatos jótevő (Grey korábbi munkaadója) fel nem ajánlaná a segítségét. Grey nyakába egy speciális computerchip prototípusát ültetik, amely arra hivatott, hogy áthidalja a sérülés okozta mozgáskorlátozottságot, vagy akár teljesen átvegye az irányítást a férfi teste felett, ha arra hangutasítást kap. Grey a chiptől erősebb és gyorsabb lesz, újonnan szerzett képességét pedig arra használja, hogy a felesége gyilkosainak nyomába eredjen.

Gondolatébresztő film az Upgrade. Csak sajnos ez egyaránt értendő pozitívumként, és negatívumként is.

Pozitívum, mert tényleg érdekes kérdéseket vet fel a sztori. A bemutatott jövőkép már közel sem annyira futurisztikus, mint néhány évvel ezelőtt lett volna (a dizájn a mindössze 5 millió dolláros büdzsé dacára elsőosztályú, a pénz és kreativitás ebben az esetben fordítottan arányos), az önvezető autók vagy a hangutasítással működő okosotthonok már itt vannak elérhető távolságban, és a beültetett robot testrészek sem egyenlőek a Terminátorral. De vajon mennyire engedjük át az irányítást? És nem csak a mindennapjaink, hanem fizikailag, a testünk felett is. Hol végződik az ember, és hol kezdődik a robot? Vagy egy bizonyos mennyiségű implantátum után már az evolúció egy újabb lépcsőfokáról, egyfajta hibridről beszélünk? Illetve, ha tudatunknál vagyunk, a mozgásunkat mégsem tudjuk befolyásolni, mert valaki vagy valami más teszi meg helyettünk, attól még mi magunk vagyunk azok, akik, és felelősséggel is tartozunk a tetteinkért? A feltett kérdések jók, megdolgoztatják a néző agyát, csak közben pont a válaszokkal marad el a film.

Mert egyúttal olyan gondolatok is szöget ütöttek a fejemben, mint például az, hogy ha a főhős nyaktól lefelé megbénult, nem kellene teszem azt állandóan lélegeztetőgépen lennie? Nem mintha orvosi vitát szerettem volna nyitni a játékidő alatt, mert ugye nem értek hozzá, viszont szerintem épp elég már az is, hogy eszembe jutott. Na meg aztán ott van a tény, hogy a minimális filmes rutinnal az összes fordulat előre borítékolható, a meglepetéseket ne ebben a filmben keressük. A végkifejlet pedig gyakorlatilag már abban a pillanatban megkérdőjelezhető, amikor a részesei leszünk, a stáblistáig sem kell várni, annyira blőd és logikátlan, ez pedig sokat ront az összképen.

Pedig az Upgrade a maga 100 percével kellően sodró lendületű, az akciójelenetek meglepően véresek, különösen a főhős feleségének halálát bemutató képsorral szemben, ami szándékosan van elmismásolva. Logan Marshall-Green jól játszik, nem tehet róla, hogy a fizimiskája azonnal hozza magával a "szegény ember Tom Hardy-ja" jelzőt. Mozgáskultúrájával remekül érzékelteti, hogy nem ő irányít; szögletes, darabos, elnagyolt, azaz megfelelő mértékben robotos. És az arcjátékát is érdemes figyelni, különösen az akciójelenetek során, ugyanis egy olyan ember arcát látjuk, aki ilyenkor csak tehetetlenül sodródik az árral, a gyomra azonban nem bírja a vérontást. Viszont a film 7,7-es imdb-ratingje szerintem eléggé túlértékelt, még ha a logikátlanságok és egyéb hibák nem lennének, akkor sem nevezném többnek egy erős közepesnél. Tisztes iparosmunka, ami kár, hogy nem jobb annál, mert lehetett volna.