Meg - Az őscápa (The Meg)

Cápás trashfilmekkel Dunát lehetne rekeszteni. Szinte kimeríthetetlen a tárház, ha ebből a szubzsánerből akarunk csemegézni. Volt már mindenféle: homoki cápa, lavina cápa, szellem cápa, két-, három-, négy-, sőt ötfejű cápa, cápa-polip hibrid, hogy a tornádó formájában támadó cápákról már ne is beszéljünk, de volt olyan is, amikor óriáscápát vetettek be óriáspolip ellen (vagy fordítva, de végül is ilyen felütéssel tökmindegy). De aktuális filmünk címszereplőjéről, a megalodonról is volt már legalább egy film korábban. És hogy Hofi Géza bácsi szavait idézzem: "ezt nem én találom ki, ez így volt!" A fentieknek azonban van egy közös jellemzője, mégpedig, hogy nem akarnak többnek látszani, mint amik. Meg sem próbálnak kitörni a saját maguk által generált keretek közül, de legalább ennyire nem is veszik komolyan magukat.

És igen, pontosan ez az a tétel, aminek kapcsán a The Meg csúnyán elvérzik.

A fent említett "mesterművek" brainstormingját mindig is úgy képzeltem el, hogy egy falkányi filmes bezárkózik egy irodába úgy istenesen bemindenezve, és akkor születnek ezek az ötletek. Mert hát valljuk be: józanul nincs élő ember, aki előállna ilyen hatalmas baromságokkal. Na persze nincs ezzel baj, ha a helyén kezeljük őket. Egy ilyen film elé eleve csak egy bizonyos réteg (a magamfajta elvetemült trash-rajongó) ül le, mégpedig pontosan azért, hogy szórakozzon azon, amit lát, annak biztos tudatában, hogy sem ő, sem az alkotók nem veszik komolyan a dolgot.

És ilyenkor szokott valami olyasfajta szófordulat következni, hogy "Jon Turteltaub valaha jó rendező volt", de jelen esetben ettől eltekintenék, a direktor ugyanis maximum a megbízható iparos szintjét hozza, még akkor is, ha olyan filmek fűződnek a nevéhez, mint például a Jég veled!, a Csodabogár, az Ösztön, vagy a Nemzet aranya két része. Egyik sem egy kiemelkedő klasszikus, de azért nincs velük nagy gond. A The Meg azonban olyan film, amit a direktor úr helyében inkább nem írnék bele az önéletrajzomba referenciamunka gyanánt. És ennek a ténymegállapításnak csak egy bizonyos százaléka az, hogy 12-es karikával nem lehet élvezhető cápás horrort csinálni. Ugyanis nem csak az a baj a filmmel, hogy az abálás (na meg a zabálás, hogy egy béna szóvicc is legyen) kamerán kívül zajlik, és még azt is elmismásolják. A The Meg legnagyobb baja, hogy valaki, vagy valakik nem érezték a határt, nem tudták eldönteni, hogy mi is akarjon lenni ez a film, és így aztán csak egy nagy semmi lett. Rossz karakterek, rossz színészekkel, rosszul eljátszva, de még csak a próbálkozás sem látszik rajtuk, hogy a rossz forgatókönyvet egy minimálisan jobbá tegyék.

Oké, Jason Statham elvállalt már néhány vállalhatatlan filmet, szóval ő egy kicsit eleve kivétel, de rajta is csak az látszik, hogy olyan, mintha már-már kezdené jól érezni magát a figurában, de aztán valaki mindig leugatja, hogy nehogymá. Cliff Curtis látványosan nem tud mit kezdeni magával, úgyhogy rettentő bamba ábrázattal sodródik végig a játékidő rá eső részén, Rainn Wilson pedig számomra mindig ugyanazt az egyetlen irritáló figurát hozza, de ebben legalább nem okoz csalódást. És hát itt van még nekünk a Hollywood által totál indokolatlanul agyonhasznált Ruby Rose, aki az Orange is the New Black-ben még üde színfolt volt, mostanra viszont rossz nézni, annyira egydimenziós. A futottak még kategóriát pedig jelen esetben egy raklapnyi ázsiai sztár tölti ki, nyilvánvaló financiális okokból, mint mostanában mindig (értsd: ha a film megbukik Amerikában, az ázsiai piac még akkor is nagyot dobhat a bevételi adatokon), azonban mintha egy világ választaná el őket hollywoodi kollégáiktól. Abszolút nem hiteles köztük az interakció, a kémia pedig szó szerint a nulla felé konvergál.

Ha a The Meg a fent említett darabok által kitaposott úton haladna, lehetett volna egy bugyuta szórakozás, olyasmit szinte bármikor szívesen nézek. Nem kell, hogy azonos színvonalon is legyen velük, lehet ezt a műfajt jobb minőségben is űzni. De ez egész egyszerűen csak egy rossz film, ami fogalmam sincs, mit keres a mozikban. Az ilyenek régen eleve a videotékák alsó polcait célozták meg, Jason Statham ide, vagy oda.