Predator - A ragadozó (The Predator)

Az 1987-es Predator az egyik kedvenc Schwarzenegger-filmem. Sokan azt mondják, eljárt felette az idő, gagyinak hat, és ostoba, de szerintem a fanyalgóknak nincs igazuk. Az a film nem akar több lenni, mint ami, és közben mégis több annál, mert jól van felépítve (az 1 perc 40 másodpercnyi cold opent leszámítva). Igen, a sztori egy poháralátét bonyolultságával vetekszik, de nem is kell egy ilyen történetet feleslegesen túlgondolni. És bár tudom, hogy ezzel a kijelentéssel csak tovább szűkítem a már meglévő halmazt, de én a folytatást is szeretem. Minden hibája ellenére. És nem mehetünk el szó nélkül a 2010-es Antal Nimród-féle verzió mellett sem, vagy ahogy én hívom: a Predator - Greatest Hits. Mert az a film tényleg olyan, mint egy válogatás egy zenekar legjobb számaiból. Rengeteg múltidézéssel, kikacsintással, reflektálással, csak eredetiség, az nincs benne túl sok.

És, hogy miért ez a hosszúra nyújtott történelemóra, egy normális tartalomismertetés helyett? Nem csak azért, mert a The Predator már most rosszabb imdb-ratinggel rendelkezik, mint a felsorolt három rész közül a leggyengébb (kronológiai sorrendben: 7.8; 6.3 és 6.4  a mostani 5.7-tel szemben). Hanem azért is, mert ezt a filmet az a Shane Black írta és rendezte, akinek szinte az összes forgatókönyvéért őszintén tudok rajongani, és aki az első részben is szerepelt, tehát elvileg, ha valaki, talán ő a legalkalmasabb a franchise újraélesztésére.

spoilerek, kizárólag elrettentő célzattal

A szövegkörnyezetből már sejthetitek, milyen nehéz szívvel írom le, de ez van: a The Predator egy rossz film. Kapkodó, összeszedetlen, inkoherens és buta. Ráadásul emlékezetes egysorosok sincsenek benne, mint az előzményekben, pedig a script rettentően erőlködik, hogy legyenek ("Get to the Choppers"). Ez látszik csak rajta: az erőlködés. Értem én, hogy a 21. században talán már nem lenne vevő a nép egy olyan sztorira, mint amilyen a '87-es verzió, de minek mindent túlbonyolítani? Tényleg szükséges a tudós nő, a titkos katonai bázis, az autista gyerek, a rangjel nélküli, cserébe irritálóan ripacs főgenya és az intergalaktikus génmódosítás? Megmondom én, hol létszükséglet mindez: egy ZS-kategóriás filmben, ott nem lógna ki.

Shane Blacknek tudnia kellett volna, hogy a címszereplő űr-raszta nevét soha nem mondják ki. Nem tudjuk, micsoda valójában, nincs egy meghatározott faj, ahová be lenne sorolva, és ez így is van jól. A titokzatosság egy eszköz. Egy olyan eszköz, amit csak degradál, ha a filmben elhangzik, hogy "azért hívjuk Predátornak, mert az kúl". Az pedig, hogy erre a kérdéskörre még egyszer vissza is térünk, nem vicces, hanem repetitív. Bezzeg, ahol meg szükség lenne magyarázatokra, ott azoknak nyoma sincs. Például kapunk egy borzasztóan szájbarágós dialógust arról, hogy a tudós nő hogyan kerül a projektbe, de arról már nem, hogy honnan ért a kézifegyverekhez? Vagy nézzük meg, hogyan kerülnek egymás mellé a kvázi-főszereplő mesterlövész és társai. Vagy mióta van távvezérlés és google-fordító a lények sisakjában? Mióta használnak dimenziókaput az űrutazáshoz? És egyáltalán miért akarnának segíteni az emberiségen (édes istenem, az a minden szempontból minősíthetetlenül hitvány záróképsor), ha eddig csak prédaként tekintettek ránk? Tudom, hogy ezek csak apróságok, de szemet szúrnak, mert nem illeszkednek szervesen egymáshoz. Az egész sztori olyan, mintha más filmekből vett jeleneteket próbált volna valaki egymás után fűzni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Nem hiába szoktam mondani, hogy a random jelenetek egymásutánisága még nem egyenlő a történettel. Na persze hajlandó vagyok a kompromisszumokra, néztem én már rossz filmet a látvány miatt, de itt még az sem kárpótol. Mert hiába a 18-as karika, meg a masszívan full frontál csonkolások, ha nem néz ki jól. Nem mellékesen az sem segít az ilyesminek, ha mondjuk egy aktuális gerinckitépés után az egyik szereplő odafordul a többiekhez azzal, hogy "Láttátok? Kitépte a gerincét!".

Számomra már az első trailerek is azt vetítették előre, hogy ez a film inkább a kizárólag szitkozódva emlegetett (és szándékosan nem linkelt) Alien vs Predator franchise nyomdokain halad majd, és sajnos azt kell mondjam, be is igazolódott az aggodalmam. Hogy ezért a stúdió vagy maga Shane Black okolható, nem tudom, az viszont biztos, hogy nem volt semmiféle ötletük, azon kívül, hogy most legyen egy nagyobb űrlény. Nem a sztori lebegett a szemük előtt, nem az, hogy adnak valamit a rajongóknak ennyi év után, hanem csak és kizárólag a bevétel; pörögjön a lóvé, annyi volt a lényeg. Nos 88 milliós gyártási költség, 55 milliós amerikai összbevétellel? Csak gratulálni tudok.