Sorozatajánló rovat: The Punisher 2. évad

Ha zanzásítani akarnám az első évad negatívumait, azt mondanám, erősebb kellett volna, hogy legyen a sztori, és rövidebb a játékidő. És hát sajnos az a helyzet, hogy mindkettő igaz a mostani etap kapcsán is.

Legnagyobb bánatomra a Netflix munkatársai továbbra sem olvassák a blogot (nem röhög), mert már magam sem tudom, hányszor mondtam el: felesleges a 13 részes évad......már amennyiben képtelenek megtölteni tartalommal. Azaz alapvetően nem az epizódok számával volt bajom (korábban sem), hanem azzal, hogy amit bemutatnak, abban legfeljebb 10 részre elegendő történés van. De mintha az írók kötelezőnek éreznék mindenképpen kihúzni 13-ra, rengeteg benne a helykitöltő, alibijelenet, ilyenkor jönnek a hosszúra nyújtott képek vágás előtt és az indokolatlanul lassú történetvezetés.

És bár az előző szezon kapcsán nem tértem ki rá, most megteszem: a casting a másik, amin könnyű fogást találni. Mert amíg az előzményekben Ben Barnes Billy Russoja számomra még csak tenyérbemászóan irritáló volt, addig ide borzasztóan kevés, mind színészileg, mind karizma szempontjából. És még valami, mert nem tudok elmenni szó nélkül amellett sem, amit az arcával műveltek, illetve inkább amit nem. Mert a képregényekben nem véletlenül Jigsaw a karakter neve. Egy felismerhetetlenségig szétcseszett arcberendezés helyett az alkotók beérték 5-6 kisebb varrattal, és én képtelen vagyok felfogni, miért. A figura lényege, hogy a jóképű nőcsábászból egy (szó szerint és átvitt értelemben is) eltorzult pszichopata válik annak hatására, amit Punisher művel vele. Ehelyett azt kapjuk, hogy Billy egy maszkban bohóckodik totál céltalanul, ráadásul bármilyen szilárd támpont nélkül válik bűnözővé (azaz megindokolják, de az édeskevés). És mindebben az a durva, hogy a hozzá kapcsolódó történetszál olyan, mintha muszájból lenne itt, mintha azt mondták volna "az előző évadban megkezdtük, most már be kell fejezni". Pedig, ha kivágnánk, akkor vele együtt menne a levesbe a pszichológusnő és Madani ügynök is, akikre szintén vajmi kevés szükség van a szezon alatt. És újra csak ott lyukadunk ki, hogy 13 elnyújtott rész helyett lenne mondjuk 8 feszes. Sanszos, hogy jobban jártunk volna. Én mindenképp.

Mégpedig azért, mert a fennmaradó sztorivonal (Frank segít egy bajba jutott lányon, felgöngyölíti az ügyét, és kinyír minden érintett rosszfiút) sokkal érdekesebb, sokkal mélyebb, ráadásul egy olyan összetett negatív figura van benne, akit élmény nézni minden pillanatban, amit a képernyőn tölt. Josh Stewart az érzelemmentes arckifejezés élő szobra, mégis olyan jelenléte van a vásznon, hogy az embernek lúdbőrzik tőle a háta. Az ő háttere, a motivációi sokkal figyelemfelkeltőbbek, még akkor is, ha az előző szezonhoz hasonlóan szintén az unásig ismételt politikai ármánykodás áll a sztori központjában. John Pilgrim egy méltó Punisher-ellenfél, és ez abban a brutálisan csontropogtató és vértől fröcsögő jelenetben csúcsosodik ki, amiben végre fizikailag is egymásnak feszül a két oldal (még akkor is, ha az a jelenet teljes mértékben elrugaszkodik a valóság talajáról).

És, ha már pozitívumok, Jon Bernthal személyét egyszerűen továbbra sem tudom eléggé éltetni. Ez a fickó a szívét-lelkét, az egész lényét beletette ebbe a szerepbe, a nézővel is éreztetve, hogy Frank karaktere egy óda a rendfenntartó erőknek, legalábbis az ő tolmácsolásában. Lehet, hogy Punisher eredetileg csak egy törvények felett álló bosszúszomjas mészáros, aki kizárólag végletekben képes gondolkodni, és rendet tesz ott, ahol a rendőrség már nem képes, de Bernthal rengeteget mélyít ezen. Tényleg érdemes nem csak az arca mikrorezdüléseit, de az egész testét figyelni, mert mindenestül játszik, és fantasztikus. Na meg persze az akciókban is odateszi magát, habár ott maga a koreográfia is élményszámba megy. Folyamatosan emelik a tétet az évad során, de azért erős gyomor se árt hozzá.

A Netflix részéről ennyi volt, gyakorlatilag az összes Marvel sorozatra lecsapott már a kaszás. Ami persze érthető annak fényében, hogy a Disney is saját streaming szolgáltatás indításán dolgozik éppen, és mivel náluk vannak a Marvel jogok, szükségük van a tartalomra. Innentől pedig kétesélyes a folytatás, hiszen többször is hangoztatták, hogy részükről továbbra is igény van a felnőtteknek szánt produktumokra. És lehet, hogy a fentieknek kissé negatív a végkicsengése, de higgyétek el, még így is bőven megéri megnézni, ha valaki fogékony az ilyesmire. Tudjuk, hogy én úgyis túl szőrszálhasogató vagyok.