Az El Capitan egy több, mint 900 méter magas, majdnem teljesen függőleges gránittömb a Yosemite Nemzeti Parkban, amit még soha, senki nem mászott meg biztosítókötél nélkül. 2017 júniusában Alex Honnold, sziklamászó azonban megtette. Erről forgatott (megérdemelten Oscar díjas) filmet a National Geographic csapata.
Mik az emberi teljesítőképesség határai? Meddig feszegethetjük azokat? Miért vállalkozik valaki ilyen őrült feladatra? Hogyan mérlegeli a veszélyeit? Erről, és sok minden másról is szól a Free Solo, és higgyétek el, élmény a játékidő mind a 100 perce.
Hogyan lehet úgy filmet forgatni a szabadmászásról, hogy a laikus is megértse? Hát így! - mondhatnám egyszerűen, de többről van itt szó. Mert nem elég (akár többször is) bemutatni, hogy egy adott sziklafalon biztosítókötéllel mászik valaki, nem elég érzékeltetni a magasságot, vagy elmagyarázni a dolog bonyolultságát. Ugyanis amit látunk, még mindezek után is egyszerűnek tűnik. Ott egy fickó a falon, mászik felfelé kitartóan, de nem a megerőltetés látszik rajta, hanem, hogy az a világ legtermészetesebb dolga, amit éppen csinál. Neki, illetve a filmes csapat számára tényleg az is, hiszen ők is hegymászók. Tudatosítani kell a nézőben, hogy elég egyetlen rossz mozdulat, és az a fickó a falon a mélybe zuhanhat.
Épp ezért lehetne azon rugózni, hogy a film egyes részletei túldramatizáltak, de szükség van rá, hogy ilyenek legyenek. Szükség van arra, hogy bemutassák, időnként még a stábtagok is elfordulnak, mert egyszerűen nem bírják nézni, amit Alex csinál. Ők mindannyian barátok, de legalábbis közeli ismerősök. Hiába tudjuk, hogy Alex véghezvitte azt, ami sokáig lehetetlennek tűnt, benne volt a pakliban, hogy a barátai és a kamerák szeme láttára fog szörnyethalni azon a sziklafalon. Ez az érzés végig jelen van a játékidő alatt, és szó szerint húsba vágó.
Azonban olyan kontrasztot kapunk mellé, ami ha nem is feledteti, elképesztő mértékben kompenzál. Egyrészről ott van Alex személyisége, az a humoros, mégis nyers, kíméletlen őszinteség, amivel a dolgokat látja. Amikor véleményt mond valamiről, elég sokszor azzal zárja, hogy "nem tudom", de közben mindenki (a néző is) tisztában van vele, hogy ez nem így van. Alex nagyon is tudatában van a sportág veszélyeinek, de nem kockázatként fogja fel ezeket. Tudja, hogy meghalhat, de ez a tény nem egy szűrő a szeme előtt, nem ezen keresztül, nem ebből kiindulva nézi az életét.
A másik, és ennél sokkal kézzelfoghatóbb kontraszt pedig maga a környezet. A Yosemite Nemzeti Park a világ egyik legszebb pontja, Jimmy Chin filmes csapata pedig pontosan tudja, hogyan érdemes bemutatni. A képi világ egész egyszerűen szemkápráztató (kár, hogy az itthoni moziforgalmazást elkerülte). Na persze nincs ezen mit meglepődni, National Geographic, azaz nem csak elvárhatunk egy bizonyos minőségi szintet, hanem biztosak is lehetünk benne, hogy megkapjuk.
Nem mondom, hogy a Free Solo minden feltett kérdésre válasszal szolgál, de talán nem is ez volt a tényleges cél, mert közben a feladatot, hogy bemutassanak egy lenyűgöző emberi teljesítményt, maximálisan véghez vitte.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.