A nagy Gatsby (The Great Gatsby)

Azt hiszem, továbbra sem leszek Baz Luhrmann-rajongó. Nem győzött meg az Ausztráliával, sem a Moulin Rouge-zsal (kb 20 percet bírtam belőle), a Rómeó és Júliával meg pláne nem. Nem is értettem, ez utóbbiért miért voltak annyira oda a népek, de hát volt már ez velem így párszor.

Pedig ebben a filmben volt potenciál: a 20-as évek New Yorkja, Leonardo DiCaprio, pazar díszletek, korhű hangulat, és egy elég jó történet. És mégsem. Pedig DiCaprio egyszerűen tökéletes: fantasztikus hangulatváltásai vannak, a magabiztos milliomost és az izgatott hősszerelmest ugyanolyan hitelesen adja, egyszerűen pazar, simán elvinné a hátán a filmet, és minden tőle telhetőt meg is tesz.

Igen, itt következik az, hogy "de"

Mert a film nem rá, nem a karakterekre van kihegyezve, hanem a látványra, és annak ritkán van jó vége. Pedig pazar, grandiózus, varázslatos a látvány, de szinte az egész egy nagy digitális trükk, és sajnos nagyon sok helyen kilóg a CGI-lóláb (akit ez bővebben érdekel, nézze meg ezt a videót, érdemes).

És ha ez nem vágná agyon az élményt, a zene megteszi helyette, ugyanis Luhrmann úr védjegye, hogy a régi dolgokat valami modernnel ötvözze, és így jön össze jelen esetünkben a 20-as évek New Yorkja napjaink tucathiphopjával.

Meg aztán az egész filmet Tobey Maguire narrálja végig, ami nem lenne rossz (mármint a narratív történetvezetés), de Tobey barátunk hogy úgy mondjam, nem túl nagy tehetség.

Szóval végignéztem, egynek elment, bár a 140 percet kicsit sokalltam, de az biztos, hogy még egyszer rá nem vesz senki. Csak azoknak javaslom, akiknek tetszettek a fentebb említett alkotások és/vagy szeretik Leonardo DiCaprio munkásságát. Én csak miatta néztem meg, és benne most sem csalódtam.