Kiégett a retinám, és megsüketültem. Azt hiszem így foglalhatnám össze azt, amit ennek a röpke két és fél órának a nagyjából kétharmadában történt.
Na de vissza az elejére: le kell szögeznem, ez a film végre úgy mutatja be Superman karakterét, ahogy azt kell. Monumentális, emberfölötti, már-már istenszerű, és mégis esendő és emberközeli.
Nyilván megvannak a hibái, láttam is őket, a filmet is megnyirbáltam volna itt-ott (például a filmvégi drónos jelentet teljes egészében), de mindennek ellenére gond nélkül kenterbe veri az eddigi összes Superman-mozit.
Henry Cavill elég jó svádájú gyerek, rendesen fel is gyúrta magát (a lányok nagy örömére elég sokszor mutatják félpucéran), ráadásul kellőképp férfias és karizmatikus, még mellkasszőrzete is van (ki is kandikál a Superman-gúnya alól).
Lecsupaszították a filmet, már nincsen Clark Kent-féle bénázás, meg évődés Lois-szal (vagy csak szőrmentén), a Kripton nem egy darab kristálypalotából áll, hanem akár igazi bolygó is lehetne, van viszont olyasmi, amire eddig egy film sem tért ki igazán, mégpedig az, hogy Clark gyerekként hogyan szembesül a képességeivel, hogyan próbálja uralni őket, és ez mennyire viseli meg. Mindez nem lineáris történetvezetéssel; a flashback-ek jól be vannak illesztve.
Sajnos a mellékszereplők elég haloványak lettek (Michael Shannon kivételével, mert ő vadállat), és vannak rettenetes klisék is, de ettől függetlenül szórakoztató volt, még egyszer legalább újra fogom nézni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.