Negatívumok: emberek fel-, majd eltűnnek mindenféle magyarázat nélkül (a koreai srác például csak úgy random tűnik fel mindenütt, legtöbbször majdnem, vagy pont jókor, viszont legalább állatmód bunyózik), hőseink simán repkednek egyik országból a másikba, és még ennél is simábban jutnak be mindenhova, ahova be kell, és néhol bűnrossz a CGI még olyan tökegyszerű jeleneteknél is, mint mondjuk mikor Willis bá és Parker kisasszony ülnek egy dombon rettenetesen műtermi fényviszonyok között. Ja és Anthony Hopkins parókája, jesszus, egy közeli képnél konkrétan látszik a ragasztás. Na meg Catherine Zeta Jones úgy, ahogy van. Nem tudom, ki tartja dögösnek, szerintem úgy néz ki, mint valami viaszbáb, természetazonos aroma és mesterséges színezék. Ráadásul pocsék színésznő.
Pozitívumok: John Malkovich egy ÁLLAT, így, csupa nagybetűvel, és pont. A poénok 90%-át ő hozza, és egyszerűen zseniális. Bruce Willis vagy elkezdett öregedni végre, vagy leállt a botox-szal, nem tudom, az viszont biztos, hogy végre nem az az unott fapofa, aki már évek óta. Helen Mirren továbbra is gyönyörű (annak ellenére, hogy az ajkai kezdenek úgy kinézni, mintha frissen jött volna a fogásztól, egy alapos lidokain-party után), elegáns, és veszettül jól áll neki ez a karakter, az angol királynős jelenetért pluszpont. Anthony Hopkins remek, bolondozik is, komolykodik is, és mindkettőt ugyanolyan jól hozza.
Szóval, ha szemet tudunk hunyni, pár dolog fölött, a film kellőképp pörög ahhoz, hogy jól elszórakoztasson. Simán újranézős lehet néhány szombat este.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.