Korrekt iparosmunka vagy a szegény ember Halálos iramja? Részemről inkább az előbbi, annak ellenére, hogy magához a játékhoz nem sok közöm van, valamikor kiskoromban játszottam nem-tudom-melyik részével, és passz. Lehet megkövezni, hogy úgy állok neki egy játékadaptációnak, hogy az eredetiről vajmi kevés fogalmam van.
A helyzet az, hogy három dolog miatt néztem meg a filmet: Aaron Paul színészi kvalitásai, a kocsik, na meg a furcsa nevű Imogen Poots, mint szemcukor-faktor, de az már igazán ízlés kérdése.
A sztori amúgy a hullámcsat egyszerűségével bír: a kisvárosi autóversenyző (Paul) egy halálos kimenetelű balesetben elveszíti egy barátját, és mivel a baleset okozója (aki amúgy régi ellenfele) nyilvánvaló okokból nem vállalja a felelősséget (értsd: egy gyáva tetű), két évet dekkol a sitten. Szabadulása után pedig elindul egy versenyen, amin a régi ellenfél is részt vesz.
Nagy vonalakban ennyi, az apró részletekre nem térek ki, semmi meglepetésre nem kell számítani, az egyéb töltelékszálak bármilyen más hasonló témájú filmbe behelyettesítők, ismertebb nevükön: klisék.
Aaron Paul-t a Breaking Bad című remek sorozat kapcsán ismertem meg, és az öt évad alatt jócskán kiderült, hogy a srácban van tehetség dögivel. A drámai részeket itt is remekül hozza, és bár egy ilyen moziba nem kell nagy színészet, ha a körítés nélkül csak az ő alakítását nézzük, nem gondolnánk, hogy épp egy átlag autós akciófilmet látunk. Remek a srác, na, ebből a karakterből szerintem kihozta, amit lehetett.
A többiek eléggé papírmasé figurák különben, vannak vicceskedések is, és bár nem túl jók, de nem is elviselhetetlenek, a lényeg ilyenkor úgysem a sztorin van. Ha valaki belül egy ilyenre, kb olyan, mintha egy Jackie Chan-filmre ülne be: az első bunyó után senki sem figyel a történetre. Nos ugyanez van itt is, csak épp az első autóverseny után, bár nálam ez kitolódott a Shelby Mustang első igazi megjelenéséig.
És ha már itt tartunk, akkor jöhet a lényeg: rotyogó motorhangok, látványos üldözések, remek belső kameranézetek (erről speciel tudom, hogy a játékból van), klassz versenyhelyszínek, és gyönyörű autók. Ennyi ez, és nem több.
Végezetül pedig még visszautalnék a följebb említett Imogen Poots kisasszonyra. Örültem, hogy csak szőrmentén játszottak rá a jócsaj-vonalra (egy-két "magassarkú cipőben kocsiból kiszállós" jelenet, tudjátok, milyen az), ő amúgy sem az a tipikus tucatmaca, és bár csak néhány filmben láttam, eddig mindig tetszett. Mármint a játéka. Na jó, ő is. De, hogy miért is utaltam vissza rá? Mert a forgatókönyv nagy erénye, hogy közte, és Aaron Paul között remekül működik a kémia. Jók a dialógusaik, és jó az összhang is.
Tehát, ha valakinek még nem lenne elege a Halálos iramban-filmek indította autóversenyzős filmdömpingből, az bátran bepróbálhatja. Két órányi kikapcsolódás, szerintem nem is akart több lenni, és nem is kell, hogy több legyen.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.