Van-e élet a halál után? Ezt a kérdést boncolgatja a film, és a maga módján válaszokat is ad. De emlékszem, mikor először láttam, azt gondoltam, hogy sosem volt még szerencsém olyan filmhez azelőtt, ami ilyen szépen beszél a halálról. És az az igazság, hogy most sincs ez másképp.
Annie (Annabella Sciorra) és Chris (Robin Williams) fiatalon ismerkednek meg, de első pillantásra egymásba szeretnek. Összeházasodnak, születik két szép gyerekük (egy fiú, és egy lány), az idill tökéletes. Egészen addig a napig, amíg a gyerekek iskolába menet autóbalesetben meg nem halnak. Annie teljesen összeomlik, az orvosok azt mondják, nem képes feldolgozni ezt a szörnyű traumát. De Chris nem mond le róla, tartja benne a lelket, és segít neki továbblépni. Aztán egy este, mikor Chris hazafelé igyekszik a munkából, tanúja lesz egy autóbalesetnek, és miközben segíteni próbál a bajba jutottakon, ő maga is halálos balesetet szenved.
Ennél többet nem mondanék, minden mást érdemes saját magunknak felfedeznünk, minden képkocka megéri, higgyétek el.
A film vizuális megoldásai egész egyszerűen káprázatosak. 1998-ban valami olyasmit mutattak a vásznon, ami egyrészt ma is megállja a helyét (rengeteg a díszlet, és csak néhány helyen lóg ki a CGI), másrészt olyan szemet gyönyörködtető, hogy azóta sem láttam hasonlót (egyedül talán a Komfortos mennyország volt ilyesmi, de élményben ezt meg se közelítette).
Viszont lehet bármilyen a képi világ, ha nem megfelelő a zenei aláfestés, de itt ebben sincs hiba: Michael Kamen csodálatos dallamai tökéletesen passzolnak a film hangulatához.
De amit igazán méltatni szeretnék, az a színészválasztás. Annabella Sciorra remekül játszik, kevés filmben láttam, de erre a szerepre tökéletes volt. Cuba Gooding Jr. és Max von Sydow bár csak mellékszereplők, de mindketten fantasztikusak. Viszont Robin Williams? Azt hiszem ez volt az első, igazán drámai alakítása (legalábbis az általam látottak közül), de minden rezdülése aranyat ér. Nem akarok túlzásokba esni, de azt hiszem, ha a film nem is lenne ilyen jó, ő akkor is simán elvinné az egészet a hátán, mesterségének olyan spektrumát vonultatja fel.
Lehet hinni a látottakban, vagy kételkedni, ez a film szerintem mindenképpen nyomot hagy az emberben, olyan nyomot, amit akár még évek múlva is hivatkozási pontként emleget. Mindenkinek, mindenképpen ajánlott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.