Egy közepes, de nézhető, és a maga módján szórakoztató francia akciófilm francia-kanadai újrája a közepesnél rosszabb, csak nagy jóindulattal nézhető, és csak nyomokban szórakoztató.
Luc Besson, aki korábban még tudott filmet rendezni, és forgatókönyvet írni (lásd pl.: Leon, a profi, Nikita, A nagy kékség), 2004-ben elhozta nekünk a B-13: A bűnös negyed-et, ami a szögegyszerű sztori ellenére is működőképes volt. Adott volt egy beépülő zsaru, akinek el kellett kapnia egy rosszfiút, mert az meglovasított egy bombát (ezt egyúttal hatástalanítani is kellett), és adott volt egy másik kemény legény, akinek a húgát történetesen pont ugyanaz a rosszfiú rabolta el. Na most ezek ketten félretették a másik iránti előítéletüket, összefogtak, és látványos akciók keretén belül mindenkit jól helyretettek. Na persze 2004-ben még kvázi divatnak számított a parkour is.
Ide a rozsdás bökőt, hogy Besson úr ezúttal nem tett mást, mint föllapozta az eredeti forgatókönyvet, itt-ott kitépett pár oldalt, ide-oda beszúrogatott néhány plusz szálat, és ezzel sikerült is a hullámcsat egyszerűségű történetet még jobban lebutítania. Bár, ha belegondolunk, ez is egyfajta teljesítmény.
A beépülő zsarut Cyril Raffaelli helyett ezúttal Paul Walker alakítja, és ezzel rögtön meg is van az első hiba. Nem Walkerrel van baj, ő ugyanazt a karaktert hozza, mint a Halálos iramban-filmekben, ha valaki azokban kedvelte, itt se csalódik. A gond azzal van, hogy közte, és a kemény legényt alakító David Belle között nem működik sem a dinamika, sem a feszültség. És sajnos nem csak az eredeti filmhez viszonyítva, hanem önmagában sem.
Aztán ott vannak a felesleges szálak, változtatások, és túlbonyolítások: a zsarut ezúttal is beküldik a bombáért, de ezúttal őt a személyes bosszú is hajtja, mert a rosszfiú megölte az apját. Ehhez kötődik is egy rémes csavar a film végén, ott már tényleg csak a fejét fogja az ember, akkora klisé. Plusz van neki még egy nagyapja is, akit rendszeresen látogat egy öregek otthonában. Ez a történetszál is teljesen felesleges, csak azért van a filmben, hogy mélyítse a karaktert.
Linonak, a kemény fickónak pedig nem a húgát rabolják el, hanem a se-veled-se-nélküled barátnőjét, aki, bár mutatós darab, de vagányságban labdába se rúghat az eredeti hugica karakterével, pedig nagyon erőltetik ezt a vonalat is.
És itt van még nekünk a rosszarcot alakító RZA. Tisztában vagyok vele, hogy már nevet szerzett magának a Wu-Tang Clannal, de színésznek bődületesen pocsék. Próbál keménykedni, de a pozőrködésnél tovább nem jut.
És akkor mi marad? Hát az akció. Látványos ugyan nem sok akad, pedig David Belle ismét megcsillogtatja tudását. Mázli viszont, hogy Walkernél nem erőltették a parkourt, csinál ugyan néhány trükköt, de nem viszi túlzásba, inkább bunyózik. Van néhány autósüldözés, de azok se túl jók, kívülről filmezve még elmegy, de a belső kameranézetek egytől egyig trükkfelvételek, ráadásul a gagyi, vetített hátteres fajtából.
Szóval, ha ugyanezt szeretnétek, csak jobban, akkor inkább nézzétek meg az eredetit. Ha meg Paul Walker utolsó JÓ filmjét szeretnétek látni, akkor inkább az Hours-t javaslom.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.