Adott egy egykor nagyontitkos ügynök (Denzel Washington), aki jelenleg Robert McCall álnéven tengeti életét Bostonban. A helyi Praktikerben húzza az igát, de mindenkihez van egy kedves szava, sőt még az egyik munkatársát is segít formába hozni, hogy a srác elmehessen felvételizni biztonsági őrnek. Nem alszik túl sokat, éjszakáinak nagy részét egy környékbeli éjjel-nappal nyitva tartó étkezdében tölti, könyvet olvasva, vagy egy Alina nevű tiniprosti (Chloë Grace Moretz) lelkét istápolva. Míg egy napon Alinát úgy helybenhagyja a stricije, hogy az intenzívre nem kerül, ekkor ugyanis ügynökünk bepipul, aminek következményeként a helyi ruszki maffia sorai igencsak megcsappannak.
Nagyon akartam szeretni ezt a filmet, de nem ment, mert ugyan nem rossz, de a jó, az nem ilyen, ahogy azt már mondtam párszor. Mert ez, kérem szépen egy hullámcsat egyszerűségével rendelkező történet, de sikerült ezt is feleslegesen elnyújtani, és megbonyolítani.
Először is: Denzel mi a lópikuláért számolja állandóan az időt? Most komolyan, egy olyan kvalitásokkal megáldott ügynök szempontjából, mint az övé, nem teljesen mindegy, hogy 16 vagy 19 másodperc alatt intéz el 4-5 rosszarcút? Nem jegyzi fel sehova, hogy "kedves naplóm, tavaly ilyenkor 16 másodperc volt a ruszki-gyilkosság átlagom, kezdek totyakosodni, gyúrni kéne részidőre". Dünnyög valamit maga elé, vonogatja a vállát, de ennyi. Akkor meg minek? Hogy lássuk, mennyire profi? Dugóhúzóval nyírt ki két fickót, miközben a harmadiknak elvágta a torkát, ennél jobb ajánlólevél nem kell, ami a profizmust illeti. Szóval ez tökfelesleges.
A film végén, a leszámolás a helyi Praktikerben meg még ennél is feleslegesebb. Ide a rozsdás bökőt, hogy egy exügynök nem áll neki MacGyvereset játszani, miközben egy 10 fős orosz kivégzőosztag vadászik rá, és még a túszokat is meg kell mentenie. Az én olvasatomban inkább kinyírja az első rosszarcút, elveszi a fegyverét, és halomra lövi a többit. Nem fog szögesdrót-csapdával bajlódni, oxigénpalackot mikrózni, meg szögbelövővel céllövöldézni. Mellesleg én még nem láttam olyan szögbelövőt, ami legalább 5 méterről (ha nem többről) keresztülviszi egy ember vállát, meg két gipszkarton falat. Az egész arra megy ki, hogy Denzel minél látványosabban tegye hidegre a rosszakat, aztán meg toljon egy hero walkingot (tudjátok, ez az, amikor a hős elsétál, a háttérben pedig vakító fény/robbanás/füst, lehetőleg mindezt lassítva, és zúzós zenére) a tűzoltórendszerből ömlő vízben.
Ha nagyon akarnám, még ennél is jobban belemehetnék a részletekbe, de felesleges, meg nagyon lehúzni sem akarom. Jöjjenek inkább a pozitívumok: Denzel még mindig nagyon laza, és igazából jól áll neki, mikor rendet tesz. Bő, lezser ruhákat adtak rá, de azért még így is kezd látványos lenni a pocakja, meg egy kis toka is befigyel már, de a kisugárzása nem csappant. Csak hát ugye tudott ő ennél sokkal jobban is játszani. Az akciók is jól kivitelezettek az említett direkt túljátszások ellenére, és mivel Denzelnek jól áll, amikor rendet tesz, el is hisszük neki, hogy ezt, vagy azt képes hatékonyan végrehajtani. Én például ezt a tökegyszerűnek tűnő lefegyverzést is tutira elbénáznám.
Sok a két óra, feszesebbre kéne vágni, és nem kellett volna mindent feleslegesen túlbonyolítani, akkor jó lenne, így viszont maximum egyszer nézős. De legalább nem olyan volt, mint Antoine Fuqua rendező úr korábbi munkája. Hol van már a Kiképzés? Lehet, hogy az volt az egyetlen jó filmje?
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.