Az ismeretlen Drakula (Dracula Untold)

Vlad Tepes (Luke Evans) egyike annak az ezer gyereknek, akit a török szultán elhurcolt Erdélyből, hogy janicsárnak képezze ki (ezt nem én találtam ki, ez így volt a filmben). Miután elege lett a vérengzésből, hazatér, hogy hercegként uralkodhasson Erdélyben (nem, ezt sem én találtam ki). De a szultán fia (Dominic Cooper) most újabb ezer gyereket készül elhurcolni (nyilván kell az utánpótlás), pedig a serege már így is akkora, amivel Vlad nem szállhat szembe, hiszen katonái sincsenek, mázli, hogy véletlenül összefut egy környékbeli hegy gyomrában bujkáló vámpírral (Charles Dance), aki átváltoztatja. Így már elég ereje lesz, hogy visszavágjon a törököknek (komolyan nem én találom ki, erről szól a film).

a spoilerek szokás szerint az elrettentést szolgálják

Miért kell ilyen filmeknek készülniük? Miért gondolták úgy, hogy ezt mindenképp el kell mesélniük? És főleg miért egy elsőfilmes rendezővel? Persze ugyanígy feltehető a kérdés: miért néztem meg? Hogy nektek ne kelljen? Jó, azért is, de tényleg megpróbáltam adni neki egy esélyt.

Luke Evans nem alakít rosszul, amíg arról van szó, hogy aggódik a családjáért, vagy őrlődik, hogy mitévő legyen, de Drakulaként hiteltelen, az sajnos nem csak a maszkosokon múlik. Amúgy is CGI az egész, ráadásul az ótvar fajta.

Dominic Cooper, mint a török szultán fia maga a vicc. Kezdve a pozőrködésétől, egészen a frizurájáig, ami olyan messze van a korhűségtől, mint ide Hódmezővásárhely. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy ne várjunk korhűséget egy fantáziavilágban, akkor arra csak azt tudnám mondani, hogy ne erőszakoljunk bele egy létező nép létező nevű szultánját egy kitalált történetbe. Cooper karakterét amúgy Mehmednek hívják, bár azt nem tisztázzák, hányadik, mert ilyen nevű szultán több is volt.

Charles Dance sokaknak a Game of Thrones Tywin Lannisterjeként lehet ismerős, esetleg a Last Action Hero üvegszemű bérgyilkosaként, de az alakítása egyiket sem üti meg. Értem én, hogy nem kell ide nagy tudás, de ehhez én nem adtam volna a nevemet az ő helyében.

A bűngyenge CGI-t már említettem, a zene még elmegy, de a történet többször is leül, és unalmassá válik, a másfél óra inkább kettőnek érződik. Kevés az akció, és azok is inkább olyasfajta tömegjelenetek, mint a régi távol-keleti harcművészfilmekben, mikor a hősre ráront egy szobányi verőlegény, de egyszerre mindig csak maximum kettővel-hárommal bunyózik, a többiek addig várják a sorukat, kaszabolják a levegőt, rosszabb esetben a háttérben ácsorognak. Próbálják leplezni gyors vágásokkal, de ebből csak idegesítő kamerarángatás lesz.

És milyen vámpírfilm az, amiben nincs vér (és most nem a csillámvámpírokról beszélek)? Odakint PG13-as a korhatár besorolás, tehát 13 évnél fiatalabbaknak nem ajánlott, úgyhogy hiába vágja le például Vlad egy random török katona mindkét kezét, gyakorlatilag semmit sem látunk. A vérszívásból is alig valamit.

Az meg külön egy vicc, hogy az egész film alatt azon megy az agonizálás, hogy Vladnak három napig meg kell állnia a vérszívást, mert akkor még visszaváltozhat emberré, de miután ivott, lazán átváltoztat legalább egy tucat másik embert, hogy segítsenek neki lezúzni a törököket. Oké, hogy a végén megoldja, de abban a pillanatban gond nélkül elfelejtette a korábbi dilemmáit. Mert nyilván a nagyobb jó érdekében, meg már kész volt a terve is persze.

A végső leszámolás Mehmed sátrában meg már szinte említésre se méltó, annyira komolytalan az egész. Csak egy kérdésem lenne azzal kapcsolatban az alkotókhoz: ezt így komolyan gondoltátok? A forgatókönyvet amúgy ketten írták, ami sok mindent megmagyaráz a végeredmény tükrében.

Ha eddig nem lett volna világos, egyáltalán nem javaslom megtekintésre. Nyilván lehet, hogy én vagyok túl szigorú, de megpróbállak megkímélni benneteket másfél óra időpocsékolástól. Ha JÓ vámpírfilmet akartok nézni, amikben nem ilyen papírmasé karakterek vannak, és remek dialógusok, akkor ajánlanám Francis Ford Coppola Drakuláját, vagy az Interjú a vámpírral-t, Azok jó vámpírfilmek. Ez meg vámpírnak is, filmnek is rossz. Persze legalább nem csillámlott senki a napfényben, az is valami.