Egy miniszterelnök sajtófőnökének (Kristin Scott Thomas) mindenkori feladatai közé tartozik többek között az, hogy a kényes hírekről - mint, hogy például a brit haderők véletlenül lebombáznak egy afgán mecsetet - elterelje az átlagember figyelmét. Épp ezért jön kapóra neki, amikor megtudja, hogy Muhammed sejk (Amr Waked) lazacot szeretne telepíteni Jemenbe. A sajtófőnököt nem érdekli sem a projekt abszurditása, sem a megvalósíthatatlansága, egyedül a pozitív szalagcímekkel törődik, és azzal, hogy a miniszterelnöktől ne pártoljanak el a szavazók. Megbízza hát Dr. Alfred Jones-t (Ewan McGregor), hogy a sejk angliai ügyeiért felelős cégének asszisztensével (Emily Blunt) együttműködve, valósítsák meg a tervet.
Lasse Hallström rendező nevéhez elég impozáns filmográfia társul, és most sem csalódtam benne. Remekül egyensúlyoz a politikai szatíra, a paródia és a romantikus film határmezsgyéjén, és bár a befejezés talán egy kicsit giccsbe hajló lett, az összképen nem ront sokat. De ehhez persze kellett egy remek színészgárda is.
Ewan McGregor tökéletesen hozza a nyársat nyelt brit sztereotípiáját, fantasztikusan választékos a beszédmódja (eredeti nyelven szinte zene a fülnek), kimért és udvarias minden élethelyzetben, és még a befásult házasságát is szinte természetesnek veszi.
Emily Blunt is remek választás, és nem csak a szemcukor-faktor miatt, hanem azért is mert a lelkesedése ugyanúgy képes átragadni ránk, ahogy azok a pillanatok is, amikor az afgán frontra vezényelt barátjáért aggódik.
Viszont a film egyértelmű fénypontja Kristin Scott Thomas, aki egész egyszerűen elképesztő a sajtófőnök szerepében. A karaktere gyakorlatilag egy két lábon járó görbe tükör a hivatali bürokráciának. Zseniális, na, öröm nézni a játékát.
És ugyanígy kiemelném Amr Waked-et is, mert ugyan nem olyan kiugró az alakítása, mint Thomasé, szerényebb eszközökkel dolgozik, mégis emlékezetes marad.
Ha egy kellemes bő másfél órára vágytok, ami nem akar mást, csak elszórakoztatni, ezt a filmet bátran tudom ajánlani. Van benne ugyan egy minimális dráma, de csak annyi, amennyire épp szükség van. És még a műlegyes horgászatot sem kell szeretni hozzá.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.