Sam Bell, asztronauta (Sam Rockwell) hároméves kiküldetésének keretén belül egyedül vezeti azt a telepet, ami a Hold sötét oldalának felszínéről bányászott tiszta energiát küldi vissza a Földre. Bolygónk erőforrásai ugyanis kimerültek, így az emberiségnek szüksége van erre az alternatív energiára. Sam szerződéséből már csak két hét van hátra, amikor az egyik bányagép meghibásodik. Kimegy megnézni a gépet, de egy másik űrhajóst talál a helyszínen. De hogy került oda? Miért van ott egyáltalán? És kicsoda tulajdonképpen? Az utóbbi időben ugyan gyakran kínozzák heves fejfájások, és időnként hallucinál is, Sam mégis kezdi úgy érezni, hogy egyetlen társa, a Gerty nevű mesterséges intelligenciával ellátott robot (Kevin Spacey hangja) talán eltitkol előle valamit.
Egy jó ideje kedvelem már Sam Rockwellt, még akkor is, ha néha mellényúl, ami a szerepválasztásokat illeti, de ha nem is kedvelném, ez a kvázi one-man-show mindenképp meggyőzne arról, hogy mennyire jó színész. És aki most arra számít, hogy megmagyarázom, miért csak "kvázi", az csalódni fog, de mivel spoilermentes írást ígértem, be kell érnie ennyivel.
Érdekes a kivitelezés amúgy abból a szempontból, hogy a film maximum a felétől fellebbenti a fátylat a megoldásról - vagy legalábbis egy részéről -, nem hagy túl sok felfedezni valót a nézőnek, és mégis (dacára az összvissz másfél órás játékidőnek) végig feszült marad. Duncan Jones (aki mellékesen David Bowie fia), elsőfilmes rendező létére hatalmas rutinról tesz tanúbizonyságot.
És érdekes az összkép abból a szempontból is, hogy a nagyjából 5 millió dolláros gyártási költség ellenére tökéletesen hihető és élethű a látvány 6 év távlatából is. Jó, ha egy helyen vettem észre némi CGI-t, amúgy mind a holdjárók, mind a bányászgépek, mind pedig maga a bázis teljesen rendben vannak.
És nem mehetek el szó nélkül Kevin Spacey teljesítménye mellett sem. Mert ha nem tudnám, hogy a robot az ő hangján szólal meg, biztosan nem ismerném fel, annyira szenvtelen, gyakorlatilag érzelemmentes a hanghordozása. Hogy éppen milyen érzelmet kell kötnünk az adott szöveghez, abban csak a robot lcd-paneljén megjelenő szmájlik segítenek, de ezzel is tökéletesen eléri a kívánt hatást.
A film tanulságát mindenki vonja le magának, a maximális spoilermentesség miatt én kivételesen nem foglalok állást; a trailert is csak saját felelősségre ajánlom. Azt viszont megmondhatom, hogy ha szeretitek a minőségi scifibe oltott kamaradrámát, akkor ezt vétek lenne kihagyni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.