Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)

Voltatok már úgy, hogy szinte sorsszerűen találkoztatok valakivel? Hogy első ránézésre véletlennek tűnhetett a találkozás, de magatokban végiggondolva rájöttetek, hogy történések egész sorozata kellett hozzá? Például pont egy perccel lekéstétek a buszt, vagy épp ellenkezőleg, elértétek, pedig már nem is számítottatok rá? És lehet, hogy ez a találkozás az egész életetekre kihatással lesz. De mi van akkor, ha lelepleződik a "Nagy Terv", ha a színfalak mögé látunk? Mi van akkor, ha arról, amit addig szabad akaratnak véltünk, kiderül, hogy irányított döntéshozatal, és nem rajtunk múlik? Befolyásolhatjuk-e a sorsunkat, vagy sodródunk az árral?

David Norris képviselő (Matt Damon) szép előnnyel indul a választásokon, a szavazók szeretik, mégis veszít. Hogy az ez alkalomra íródott beszédét begyakorolja, elvonul a mosdóba, ahol viszont belebotlik Elise-be (Emily Blunt), aki oda bújt el a biztonságiak elől. A találkozás akkora hatással van Davidre, hogy a megírt beszédet sutba dobva rögtönöz, ezzel még inkább elnyerve a szavazók szimpátiáját, egyúttal borítékolva a lehetőséget az újbóli indulásra a következő választásokon. Ezután az este után viszont David másra sem tud gondolni, csak Elise-re, és egy ismételt véletlen találkozás a nővel ebben csak megerősíti. De van-e közös jövőjük? A sors egymásnak rendelte-e őket? A véletlen találkozások vajon tényleg véletlenek-e, vagy a "Nagy Terv" részei?

Még a megjelenéskor láttam filmet, és csak az élmény maradt meg belőle, hogy jó volt. Emily Blunttól akkor még nem láttam semmi mást, így nem is emlékeztem, hogy ő a női főszereplő, de mostanában böngészve a filmográfiáját, rájöttem, hogy szívesen újranézném a The Adjustment Bureau-t, és nem csak az élmény felfrissítése miatt, hanem mert nem titkoltan megkedveltem azóta a hölgyet.

És a konklúzió? Ez a film még mindig jó. Nem ismerem az eredeti Philip K. Dick-novellát, így nyilván összehasonlítási alapom sincs, de, mint film tényleg jó. És igen, Emily Blunt is.

Technikai szempontból persze szerencsés helyzetben van a film, mert a vizuális megoldásai nem fognak számottevően öregedni az évek során szerintem, annyira minimalistán van megoldva az egész. Ez a film az "élő példa", hogy kevesebb pénzből is lehet jó scifit csinálni a megfelelő alapanyagból.

És akkor vissza a színészekre: Matt Damon remek. Mondhatnám, hogy megbízhatóan hozza ugyanazt a figurát, amit legtöbbször, de igazából egyrészt ez a figura egy kicsit mindig más, másrészt Damon van annyira rutinos, hogy bármilyen filmben megállja a helyét. Egyszóval igen, megbízhatóan hozza a figurát. Emily Blunt pedig gyönyörű. Ha az elfogultságomat nem is számítjuk, az a pillanat, amikor először látjuk Elise-ként, olyan, amilyennek lennie kell. Ahogy David, úgy mi is beleszeretünk az első perctől fogva. Persze lehet bármilyen szép, ha nincs meg a tehetsége hozzá, hogy elhitesse velünk, amit el akar, de szerencsére a játékába sem lehet belekötni.

Akit pedig még rajtuk kívül kiemelnék, az Anthony Mackie. Ez a harmadik film, amit látok tőle, és ugyanúgy a harmadik karakter. Van a srácban tehetség, megfelelő szerepválasztással még sokra viheti. Finom gesztusokkal, érzékenyen játszik, és ha összehasonlítjuk a másik két filmjével, gyökeresen eltér úgy ez a karakter azoktól, mint az a kettő egymástól. Nem kiugró az alakítása, de élmény nézni.

Érdekes a The Adjustment Bureau témaválasztása, és a kivitelezés is. Én a magam részéről szeretem az ilyen scifit is, úgyhogy nyilván csak ajánlani tudom. Ha létezik szabad akarat, akkor úgyis mindenki maga dönti el, megnézi-e, vagy sem.