Fanboys - Rajongók háborúja (Fanboys)

Eric, Linus, Hutch, Windows és Zoe (Sam Huntington, Chris Marquette, Dan Fogler, Jay Baruchel, Kristen Bell) a középiskola óta barátok, bár Eric néhány éve eltávolodott a többiektől, miután belátta, hogy előbb vagy utóbb el kell kezdenie a felnőtt életét. Felhagyott a képregényrajzolással, és beállt az apja autókereskedésébe dolgozni. Egy Halloween-partyn azonban újra összefutnak, de ahelyett, hogy őszintén örülnének a viszontlátásnak, ismét előjönnek a régi sérelmek: Linus ugyanis nem képes megbocsájtani Ericnek, amiért annak idején otthagyta a csapatot. Így a buli számukra igen rövidre sikerül, de másnap Hutch és Windows elmeséli Ericnek, hogy Linus rákban haldoklik. A srác pedig ennek hatására úgy dönt, félre teszi azokat a bizonyos régi sérelmeket, és a csapattal együtt megvalósítják azt, ami minden Star Wars-rajongó álma: elmennek George Lucas főhadiszállására, a Skywalker Ranch-re, megpróbálnak bejutni, és premier előtt megnézni a Baljós árnyakat.

Ez a film a Star Wars-rajongók Mekkája, és egyben az ezer Star Wars-utalás és/vagy cameo gyűjteménye.

Gyerekkorom óta szeretem a Star Wars-t. Természetesen, az eredeti trilógiát, számomra az előzményfilmek nem léteznek. Mert, ha valaki olyan filmet akar látni, amiben a vászon minden négyzetcentimére jut valami izgő-mozgó mütyűr, vagy komikusnak szánt mellékalak, és mellékesen jedik is vannak benne, akkor csak rajta, nézze az első három részt, azonban, ha Star Wars-t akar nézni, nos, akkor tudja, mi a dolga. Sajnos koromnál fogva nem juthattam el moziban az eredeti trilógia vetítéseire, de azt a fajta rajongást, amit ezek a filmek kiváltanak az emberből, át tudom érezni. Nem vagyok hardcore fanatikus rajongó, nem idézem betéve mindhárom epizód szövegkönyvét, de azt tudom, mit jelentett az a pillanat, amikor bejelentették egy új Star Wars-rész elkészültét. Hogy ezután mennyire lett az csalódást keltő, abba most inkább ne menjünk bele.

Ezt csak azért mondtam el, mert ez a film erről a rajongásról szól, függetlenül attól, hogy a Star Wars-ról van szó, vagy sem. Arról, hogy minden nap megnézed a számlálót, ami a premierig hátralévő időt jelzi, és várod, mert ez a te filmed. Neked készült, a rajongónak. És pontosan ez az, ami ennek a mozinak minden pórusából árad: a feltétlen rajongás. Az ember önkéntelenül azt érzi, ezek a srácok szerették csinálni ezt a filmet, és a játékuk ugyanolyan őszinte, mint a rajongásuk.

Nem emelek külön ki senkit, egyrészt, mert mindannyian remekül teljesítenek, másrészt mert a sztori előrehaladtával tényleg megszámlálhatatlan mennyiségű vendégszereplő tűnik fel kisebb-nagyobb jelenetekben, és mind zseniális. Ráadásul messze nem öncélúságból vannak ott, ahol vannak, hanem a történet szerves részeit képezik. És nem ám kis nevekről van szó, a teljesség igénye nélkül csak néhány: William Shatner, az ős-Star Trek Kirk kapitánya, amint önmagát alakítja, Carrie Fisher, mint doktornő, egy hibátlan dialógus-idézettel a Star Wars-ból, Billy Dee Williams, mint bíró, akinek a névtábláját csak az érti, aki betéve tudja a Beverly Hills-i zsaru stáblistáját, vagy Ray Park, mint biztonsági őr, aki Darth Maul-t alakította az említett Baljós árnyakban, és még egy jellegzetes mozdulatot is bedob. Ha valahol, hát itt aztán van miből csemegézni (lásd a trailert).

Ez egy remek hangulatú, vicces film, épp csak egy minimális drámával, amit szándékosan nem mélyítenek el, csak az események katalizátoraként szolgál. Rajongóktól rajongóknak. Rajongókról. Star Wars-fanoknak nagyon tudom ajánlani.