Fantasztikus Négyes (Fantastic Four)

Reed Richards (Miles Teller) már gyerekkora óta arról álmodik, hogy megépít egy olyan gépet, ami képes embereket teleportálni. A kis zsenipalánta tanárai nem támogatják ebbéli lelkesedését, de egy iskolai tudományos versenyen felkelti Dr. Franklin Storm (Reg E. Cathey) érdeklődését, aki a lányával, Sue-val (Kate Mara) karöltve szintén egy hasonló projekten dolgozik. Ők viszont sokkal nagyobb léptékben gondolkodnak: dimenziók közti utazáson. Maguk mellé veszik Victor Von Doom-ot (Toby Kebbell) is, akitől az eredeti kíséret alapötlete származik, és Dr. Storm fiát, Johnny-t (Michael B. Jordan), így összefogva pedig hamarosan áttörést érnek el. Dr. Storm cégének igazgatótanácsa viszont ki akarja sajátítani a projektet, így a három fiú - miután a rossz hír hallatán kissé felöntenek a garatra - elhatározza, hogy ők maguk lesznek az első dimenzióutazók. Reed felhívja régi barátját, Ben Grimm-et (Jamie Bell), aki már gyerekkoruk óta mindig segített neki a bajban, így ők négyen lépnek át a dimenziókapun. A visszatéréskor viszont egy váratlan esemény történik, ami örökre megváltoztatja az életüket: különleges képességekre tesznek szert.

Ez az eredettörténet a legjobb példa arra, hogyan nem szabad képregényfilmet - vagy gyakorlatilag bármit - csinálni. Rengeteg dolgot akartak belezsúfolni, a végeredmény pedig egy hatalmas katyvasz lett, töménytelen mennyiségű elvarratlan szállal, és katasztrofális CGI-támogatással.

Először is iszonyú hosszú a felvezetés: Reed és Ben gyerekként melózgatnak a Richards-család garázsában - bár az nem tisztázott, a két fiú közül az utóbbinak mi a dolga azon kívül, hogy alkatrészeket biztosít az apja roncstelepéről, meg szerszámokat adogat -, aztán ugrunk az időben, hipp-hopp a Baxter-toronyban találjuk magunkat, de vajon a két srác szülei mit szólnak ehhez? Miles Teller szájába adnak ugyan egy "nem jövök ki jól a szüleimmel"-félmondatot, de ennyi. Hagyjuk is a családot, nyilván simán elengedték a fiúkat otthonról, többet úgysem fogunk hallani róluk.

Aztán lement már vagy háromnegyed óra a filmből, mire végre használják a teleport-masinát, és landolnak a Zero bolygón. De most akkor ez dimenzióugrás volt, vagy sima űrutazás? Mindegy is, részletkérdés. A bolygó amúgy gyakorlatilag egy éjszakai Grand Canyon-látkép, néhány ferde, hegyes CGI-sziklával, és kész. Alig látunk belőle valamit, de talán jobb is, mert baromi olcsónak tűnik a kivitelezés. Hamar kipipáljuk a "váratlan eseményt", ami egy zöldre festett vulkánkitörés-szerűség, és a srácok már kötnék is fel a nyúlcipőt. Itt van a film első - és majdhogynem egyetlen - pozitívuma, pedig a felén már túl vagyunk. Nevezetesen a mód, ahogy megkapják a képességeiket. Az eddigi kliséjelenetekhez képest jól átgondoltan indokolják meg, hogy ki miért azt a képességet kapja, amit, és főleg, hogyan. A feszültségkeltés is remek.

A képességek, és azok kivitelezése is kifejezetten jó. És mivel minden más trükk borzalmas, nyilván ezekre ment el a nagy pénz. Komolyan mondom, egy óra körül van egy olyan - amúgy tökéletesen felesleges és öncélú - akciójelenet egy erdőben, hogy én még ilyen gyenge CGI-t az életben nem láttam nagy költségvetésű filmben. Mert az az erdő annyira nincs ott a háttérben, hogy csoda, hogy nem látszik a zöld vászon, amire utólag rádigitalizálták. Maga a jelenet is láthatóan csak azért van a filmben, hogy az addig hanyagolt Reed karakterével is történjen már valami.

És aztán újra visszamennek a Zero bolygóra, ahol megtalálják Doom-ot, nekem pedig rögtön az jutott eszembe: hány emberen mehetett vajon keresztül az ötlet, hogy ez így jól fog kinézni? A kivitelezés folyamatának egyik pontján sem volt egyetlen normális fickó, aki azt mondta volna: "srácok, ez egy kalap sz*r, kezdjük elölről"? Azt már meg sem kérdezem, hogy egy kihalt sziklabolygón Doom vajon honnan a frászból szerezte azt a gagyi, szakadt köpenyt magának? Az ő képességei amúgy hiába durvák, a megvalósításuk pedig hiába feszegeti elég erősen a korhatár besorolást, ha egyáltalán nincsenek megmagyarázva. Doom ránéz valakire, akinek aztán szétloccsan a feje, de mégis mi történt? Hogyan csinálta? Mintha tárgyakat mozgatna az akaratával, később olyannak tűnik, de ennél többet erről sem tudunk meg.

A látványosnak szánt finálé pedig minden szempontból értékelhetetlen, de legalább rövid is. Ha már nincs kidolgozva rendesen és pocsékul is néz ki, legalább ne is tartson sokáig, értitek?

Ami viszont már teljesen szubjektív negatívum ugyan, de mindenképp megemlítem, hogy valami elképesztő módon idegesítő, ahogy a film felétől a Tim Blake Nelson által megformált kötelezően rühellnivaló igazgatósági tag egyfolytában tátott szájjal rágózik. És, amikor azt mondom: egyfolytában, akkor a szó legszorosabb értelmében gondolom. Még a vegyvédelmi ruhába bújva is. Nem hogy totálisan életszerűtlen, de legalább ennyire indokolatlan is. Bár, ha azt akarta érzékeltetni, hogy mennyire látványosan unja a forgatást, akkor sikerült.

Megértem, hogy voltak nézeteltérések és érdekkülönbségek a stúdió és a rendező között. Nem véletlen, hogy a plakátra is az került fel, hogy "A stúdiótól, aki elhozta nekünk az X-Men - Az eljövendő múlt napjai-t" ahelyett például, hogy teszem azt "Josh Tranktől, Az erő krónikája rendezőjétől". Ez nem arról szól, hogy a direktornak nincs akkora neve a szakmában, hogy tódulna a hallatán a nép a mozikba. Illetve nem csak arról. A magam részéről szívesen megnéztem volna, milyen sötét világot teremt Trank, ha szabad kezet kap, vagy legalábbis nincs ennyi megkötés. Viszont, ha a végeredményt nézzük, ez így, ebben a formában teljesen felesleges volt. A legjobban akkor járnánk, ha a megfilmesítési jogok visszaszállnának a Marvel-hez, ahová tartoznak. Ők talán ki tudnának még hozni valamit a sztoriból. Vagy hagyni kéne a francba az egészet.

Végszóként pedig még annyit, hogy ha nem vettem el a kedveteket, és mégis megnézitek, egyrészt csak saját felelősségre, és nekem senki ne mondja, hogy nem szóltam, másrészt pedig a trailer jeleneteinek többségét ne is keressétek a film végső változatában, mert azok bizony a vágószoba padlóján végezték.