Az Ügynök-program szellemi szülőatyja, dr. Litvenko (Ciarán Hinds) már évek óta bujkál, de mivel a Szindikátusnak szüksége van rá, hogy újraindítsák a projektet, mindent megtesznek, hogy előkerítsék. Még a lányát, Katiát (Hannah Ware) is felhasználnák erre a célra, mert talán ő az egyetlen, akinek tudomása van az apja hollétéről.
A Hitman katasztrofálisan rossz. Gondoltam, ezt előre leírom, hátha valaki nem olvasná tovább ezt a képekkel illusztrált pocskondiázást. De nem csak, mint játékadaptáció, hanem, mint film is. Kusza, összeszedetlen, ritmustalan, borzasztóan néznek ki benne az akciók, a sztoriban másra fókuszálnak, mint kellene, és minősíthetetlen a CGI.
Az mondjuk igaz, hogy többszörös hátrányból indul: egyrészt készült már egy Hitman-mozi, és az sem sikerült túl erősre - gondolom, Timothy Olyphant azóta is átkozza a napot, amikor elvállalta. Másrészt a filmeseknek eleve meg szokott gyűlni a bajuk a játékadaptációkkal, és ez jelen esetben hatványozottan igaz. Plusz ott van még Rupert Friend, akit a 47-es ügynök szerepére szerződtettek: a testalkata még csak-csak meglenne - bár 185 centis magassága ellenére elég alacsonynak tűnik a vásznon -, de a fejszerkezete egyáltalán nem stimmel.
Na de innen szép nyerni, gondolhatnánk. Hát az nem jött össze. Eleve érthetetlen, hogy ha már a film címe Agent 47, akkor miért nem az említett úriember a főszereplő? Miért kellett beleerőltetni ezt a mester-tanítvány viszonyt, amit pluszban megbonyolítottak egy tökéletesen jelentéktelen testvéri szállal? Vagy, ha már erőltetik, akkor miért nem választottak hozzá karizmatikusabb alanyokat? Komolyan, minden szexizmus nélkül mondom: Hanna Wade-nek egyetlen jó pillanata van csak, amikor fürdés után a trikója alá nem vesz melltartót. Minden másban értékelhetetlen. Rosszul játszik, és az akciókban is hiteltelen. Rupert Friend detto: fapofa, és bár szeretném azt mondani, hogy ő is rossz az akciók terén, de mivel szinte mindenütt rásegítenek a dublőrök, meg a bűngyenge CGI, még ezt sem mondhatom el róla.
És, ha már a karizma hiányáról esett szó: mi a jóistent keres egy ilyen filmben Ciarán Hinds és Zachary Quinto? Hogy gondolhatták, hogy ez megfelelő szerepvállalás lesz? Kötelezte őket a szerződésük, vagy mi? Mindkettejüket tehetségesnek tartom, de amit itt művelnek, arra nemigen tudok megfelelő jelzőt.
Folyamatos vesszőparipám az állandó kamerarángatás az akciófilmekben. Még annak idején a Bourne-filmekkel jött divatba, de azokon kívül egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor használták jól. De, mint sok esetben, nincs semmi, ami ne lehetne még rosszabb, és erre a Hitman elég jó példa. Ugyanis itt az akciójelenetek hibáit lenne hivatott elleplezni, mégis csúnyán kilóg a lóláb. Látszik, mikor az ellenfelek nem ütik meg egymást, látszik, hogy lassan vették fel a küzdelmeket, és utólag lettek felgyorsítva, látszik a kaszkadőrmunka, és látszanak a digitális trükkök is. És még valami: ilyen steril és fájóan egyforma fegyverropogást nagyon régen hallottam már. Nem csak az a baj, hogy a különböző fegyvereknek ugyanolyan a hangja a filmben, hanem az is, hogy ez a hang nem létezik, egyetlen fegyver sem dörren így a valóságban. Rossz hallgatni, komolyan.
Mostanában belefutottam néhány rosszabb filmbe, de még így se gyakran mondom azt, hogy valami nézhetetlen. De a Hitman az. Másfél órányi időpocsékolás, amit csak azért nem kapcsoltam ki a felénél, hogy végül leírhassam: semmiképp se nézzétek meg!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.