Kétféle Sherlock Holmes létezik: az egyik, akit a regényekből, és a számtalan filmfeldolgozásból ismerünk, és az igazi detektív (Ian McKellen), aki házsártos öregúrként éli mindennapjait Anglia egy távoli csücskében. A nyomozást föladta a méhészkedésért, visszavonulásának oka pedig épp az utolsó ügye, amelyet most megpróbál papírra vetni, mielőtt a szenilitás végképp felemésztené az emlékezetét.
Ez a Sherlock Holmes nagyon messze van attól, akit eddig láthattunk. A film úgy kezeli, mintha létező személy lenne, ezért már eleve szembetűnő a különbség, amely a nyomozó és legendája közt fennáll. De nem csak ezért más, hanem azért is, mert az a bizonyos ügy csak az idős detektív homályos emlékeiből rajzolódik ki, és a film sztorijának csak egyik idősíkját képezi.
A történet íve ugyanis flashback-ekből épül fel: a már 93 éves Mr. Holmes éppen visszatér Japánból, ahová egy állítólagos csodaszerért utazott, ami gyógyír lehet egyre romló memóriájára. Egy olyan férfi invitálta meg erre a hosszú útra, aki a rajongójának mondja magát, de végül kiderül, hogy kettejük múltja összekapcsolódik. És miközben Holmes megpróbál visszaemlékezni arra a bizonyos utolsó ügyre, még annak is utána kell járnia, hogy miért fogyatkozik napról-napra a méhállománya. Tudom, hogy ez így leírva kuszának hangzik, de higgyétek el, végül összeáll a kép.
Ian McKellen mindkét idősíkban - a jelen, és a felidézett múlt - zseniálisan játszik. A középkorú nyomozót finom eleganciával alakítja, de aggastyánként is ugyanilyen hiteles. Minden tiszteletem a maszkmestereké, de a kép még így is messze lenne a tökéletestől, ha McKellen nem lenne az, aki.
Laura Linney is remek választás volt Holmes házvezetőnőjének szerepére, olyannyira sikerül azonosulnia a karakterrel, hogy alig lehet ráismerni a színésznőre.
És jó volt látni Hiroyuki Sanadát is, mert bár kevés játékidőt kap, tehetsége így is nyilvánvaló. Apró, alig észrevehető gesztusokkal játszik, de a karakter mélységét és motivációit sikerül érzékeltetnie.
A zenei aláfestés is jó, a fényképezés viszont fantasztikus. Dél-Anglia csodálatosan szép az év egy bizonyos szakában, a forgatás ebből a szempontból tökéletesen volt időzítve.
Ha a Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes-hoz, vagy a BBC-n futó, Benedict Cumberbatch nevével fémjelzett sorozatbeli verzióhoz hasonlítjuk, akkor nem tudom, képes lesz-e megtalálni a közönségét, viszont, ha valaki fogékony a nyugodt tempójú, mély és melankolikus történetek iránt, akkor ezt minden további nélkül javaslom megtekintésre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.