Mivel nem szeretem ismételni önmagamat, ezért tartalom leírás helyett, egy korábbi könyvajánlóhoz hasonlóan csak kattinthatóvá teszem a filmhez tartozó posztot. Olcsó húzás, tisztában vagyok vele, de nézzétek el nekem.
Ha könyvadaptációról van szó, általában különbség szokott lenni a nyomtatott és a mozgóképes verzió között, és most sincs ez másképp, de ez a különbség általában azt is jelenti, hogy az egyik szinte szükségszerűen rosszabb a másiknál. Jelen esetben viszont ezt, hála istennek nem tudom elmondani, mert egyszerűen csak más élmény a kettő.
Először is, magától értetődően a könyv részletgazdagabb. Ez tényleg egyértelmű, a filmnek ugye alapból korlátai vannak, többek között a játékidő miatt is (erről egy kicsit majd még később szó lesz). A történet itt is fejezetekre van osztva - úgyszintén magától értetődően -, de Greg, a főhős itt nem egyszerű narrátor, a sztori ívét egy könyv-a-könyvben szerkezet adja, de ennek okára csak az utolsó oldalakon derül fény. Maga a szerkesztés is elég érdekes és változatos: helyet kap jó néhány lista, forgatókönyvrészlet, Greg történetmesélő stílusa pedig helyenként durván lebontja a negyedik falat; ezek mind hozzájárulnak a ritmushoz. Filmben is, könyvben is nagyon kedvelem az effajta dinamizmust, úgyhogy számomra már csak ezért is öröm volt olvasni.
"Na, most elég közel kerültem ahhoz, hogy kiakadjak. Megyek, keresek is valami rágcsálnivalót, vagy maradékot.
Oké, visszajöttem. Na jó, inkább nyissunk egy új fejezetet, ez a mostani valahogy teljesen szétesett, és félek, mi lesz vele, ha folytatom."
Akár ilyen, a fentihez hasonló kiszólások is előfordulhatnak, és ez még a finomabbak közé tartozik, a narrátor időnként még a könyv létjogosultságát, vagy a saját épelméjűségét is megkérdőjelezi. Lehet, hogy ez így leírva elrettentően hangzik, de higgyétek el, olvasva értelmet nyer, és kifejezetten vicces.
A befejezés teljesen más. Az a fura helyzet állt elő, hogy mivel már láttam a filmet, vártam azt a bizonyos pillanatot, a katarzist, egészséges mazochizmussal kicsit akartam is, hogy föl legyen törölve velem a padló, mert emlékszem, hogy az a bizonyos pillanat a filmben olyan volt, mintha valaki lenyúlt volna a torkomon, és kitépte volna a szívemet. Újra át akartam élni ezt az élményt, de ez megmarad a film esetleges újranézésére, mert a könyvben nem egészen oda fut ki a történet, amire számítottam.
Tévedés ne essék, ez most nem az a pillanat, amikor a mű nem volt képes felnőni a toronymagas elvárásaimhoz. Mint mondtam, más az élmény, ez nem jelenti azt, hogy a nyomtatott verzió alulmaradna. Mivel egyik médiumot sem áll szándékomban elspoilerezni, maradjunk ennyiben, majd úgyis meglátjátok.
Egy dologra viszont mindenképp szeretném felhívni a figyelmet, nevezetesen a könyv végén található szerzői lábjegyzetekre. Nem csak azoknak ajánlom, akiket behatóbban is érdekel a filmkészítés, mert azért akad néhány kulisszatitok, hanem azért is, mert képes elmélyíteni mind a filmet, mind pedig az olvasottakat. Azokból jöttem rá például, hogy Rachel filmbeli karaktere nagyban különbözik a könyvben szereplőtől, mert míg az utóbbiban csak Greg szemén át ismerjük meg, addig mozgóképes alteregója az igazi önmaga, olyan, amilyen, és egyedül az őt megformáló színésznőn múlik az, milyen benyomásunk lesz róla. Ezeken túl is akad még néhány magyarázat például a forgatókönyvírás mikéntjéről, és itt utalnék vissza a fentebb leírtakhoz:
"...feltűnhet, hogy a filmben nagyon kevés káromkodás van, szemben a könyvvel...Ha azt akarjuk, hogy szülői felügyelettel 13 év alatt is látogatható legyen a filmünk, csak egyszer dobhatjuk le a K-bombát. És egy csomó más dolgot sem csinálhatunk.
Meg is ragadom ezt a remek alkalmat, hogy röviden beszóljak a korhatár-besorolás rendszernek, aminek köszönhetően gyakorlatilag korlátlan mennyiségben ölhetünk és csonkíthatunk meg embereket egy filmben, mégsem kapunk 18-as karikát, viszont egynél többször nem hangozhat el például az, hogy "kibaszott", és abba se mehetünk bele, hogy egyeseknek pénisze van, másoknak meg vaginája."
Jesse Andrews, a regény szerzője többek között ilyen karcos véleményt is megfogalmaz, és minden szavával egyetértek, mert hasonlóan álságosnak tartom azt, amit említ. Nem emlékeztem már, de a káromkodások száma tényleg jelentős különbség, viszont sem a sok, sem a kevés nem tűnt fel, csak most utólag, hogy ez a néhány sor felhívta rá a figyelmemet.
Előbb láttam a filmet, de mikor észrevettem a kötetet egy bolt könyvespolcán, képtelen voltam otthagyni, és nem csak azért, mert összesen egy példány volt belőle. Eleve nem nagy terjedelmű írás, a kiadó pedig valamiért úgy gondolta, hogy széles sorközt, és nagy betűméretet kell alkalmazniuk, azonban ha egy regényt kisebb megszakításokkal, de nagyjából 8 óra alatt képes vagyok kiolvasni, az nem feltétlenül csak az említett stilisztikai elemeknek tudható be.
A filmet is meleg szívvel ajánlottam, a könyvvel sem teszek másként.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.