Idegen arcok (Attack the Block)

B-filmes megvalósításához képest kifejezetten jó atmoszférával rendelkező kvázi-idegeninváziós scifi, láthatóan kevés pénzből, de annál több kreativitással.

Moses (John Boyega) és társai épp egy munkából hazatérő lányt rabolnak ki London egyik lepukkant negyedében, amikor valami lezuhan az égből, és egy közeli autóban landol, totálkárosra törve azt. A srácok nemigen foglalkoznak azzal, mi zuhant le, inkább arra gondolnak, hogy a kocsit már föl se kell törni, ezért Moses bemászik az oldalablakon zsákmányt keresve, de ahelyett egy agresszív űrlényt talál. Utcagyerekekről lévén szó, rövid úton agyonverik a "marslakót", arra viszont ők se számítanak, hogy hamarosan még több lény érkezik majd, ezek azonban sokkal nagyobbak, és sokkal agresszívebbek.

Ismeritek azt az érzést, amikor egy színészt látva biztosak vagytok benne, hogy láttátok már korábban is, csak épp azt nem tudjátok, miben? Engem nagyon meg tud dolgozni az ilyesmi, és most így voltam John Boyega esetében is, mióta láttam az új Star Wars-ban. Mert az addig rendben van, hogy kiköpött olyan, mint Denzel Washington fiatalon, de végig ott motoszkált a fejemben: én ezt a pasast már láttam valahol. Aztán egy képmegosztó oldalon szembe jött velem néhány gif, és ledöbbentem. Ez tényleg az a srác? Igen, ő az. 19 évesen, az első nagyjátékfilmjében.

Jó emlékeim voltak erről a moziról, hát, gondoltam, miért ne nézzem újra? Azt kell mondjam, másodjára is bejött a hangulat. Nem kell semmi világmegváltóra gondolni, az egész koncepcióról szinte ordít az olcsóság, de Joe Cornish, író-rendező remekül alkalmazta a "szegény ember vízzel főz" tételét. Mert nézzük csak, mi is van itt nekünk? Azért írtam, hogy kvázi-idegeninvázióról van szó, mert csak maximum 20 űrlényről beszélhetünk, és többé-kevésbé meg is van indokolva, hogy miért. Nem épp a bolygót elpusztítani jönnek ide, simán csak a legelemibb ösztönök egyikének engedelmeskednek. A kinézetük leginkább valami nagyon fekete gorillára emlékeztet - vagy ahogy a srácok mondják: "gorilla-wolf-muthafuka" -, és mivel az egész film összesen 13 millió dollárból kijött, gyakorlatilag egyáltalán nem rendelkeznek kidolgozott textúrával, magyarán nem látunk belőlük semmit, csak egy fluoreszkáló fogsort. Nem tudjuk meg, miért ilyenek, de, mivel ufókról van szó, igazán nem is kell tudnunk hogy néznek ki, az űr elég nagy ahhoz, hogy létezhessenek benne matt fekete, világító fogsorú gorillaszörnyek is. Könyveljük el, hogy ilyenek, és kész. Erre amúgy eléggé rájátszanak az operatőri munkával: csak villanásnyi időre látjuk őket, egy-egy elsuhanó árnyként, vagy a sötétben virít a foguk, és ezzel kellő mértékben táplálják a borzongatási faktort.

Az utcagyerekeket főszereplőnek megtenni megint csak remek húzás volt, hasonló filmben jó, ha mellékszerepet kapnának, azt is leginkább azért, hogy növeljék a halálozási rátát. Némi társadalomkritika is bele van csempészve a történetbe, de nem szájbarágósan, inkább csak a sorok között. A srácok számomra ismeretlenül is tökéletesen hozzák az "ez itt a mi környékünk, velünk senki sem b*szakodhat"-attitűdöt, ami felesleges pózőrködés van, az egyetlen karakterhez köthető, de ő a sztoriban a díszlet-gengszterfeka, szóval ilyennek is kell lennie.

És, hogy milyen Boyega ebben a környezetben, gyakorlatilag kezdő színészként? Ki kell emeljem, mert remek alakítást nyújt. Moses pontosan az a fajta bandavezér, akire felnéznek a társai, megkérdőjelezhetetlen a vezető szerepe, és olyan fellépése van, hogy átlagember nem szívesen találkozna vele egy sötét sikátorban, hiába 15 éves még csak. Boyega hibátlanul adja vissza a karakter lényegét, mégpedig úgy, hogy az utolsó jelenet előtt még újabb mélységet mutat meg belőle, pedig csak egy néhány mondatos dialógus az, ami rendelkezésére áll ehhez. Nem tudom, mi lesz vele a későbbiekben, de ígéretes tehetség, annyi biztos.

Kicsit scifi, kicsit horror (nem sok véres jelenet van, ott nem is spórolnak a loccsannivalóval, de nem esnek át a ló túloldalára), de van benne akció és feszültség dögivel. Én kedvelem ezt a kombinációt, de azért kell hozzá egyfajta befogadókészség, így ajánlani nem fogom. Viszont ha el tudunk tekinteni a gyengeségeitől, szerintem elég szórakoztató másfél órának nézhetünk elébe. És tudom, hogy folyton az eredeti nyelven való megtekintést szajkózom, de ezek a srácok olyan durva gettószlengben beszélik az angolt, hogy igazán csak úgy autentikus, a szinkron ezen csak ronthat.