What if

Már egy éve, hogy Wallace (Daniel Radcliffe) otthagyta az orvosi egyetemet, mert szintén orvostanhallgató barátnője megcsalta; azóta maró cinizmussal tekint a szerelemre. Egy házibulin a srác legjobb barátja, Allan (Adam Driver) bemutatja neki az unokahúgát, Chantry-t (Zoe Kazan), akivel rögtön egy hullámhosszon vannak, de, mivel a lánynak van pasija, csak barátilag tartják a kapcsolatot. Igen, ez megint egy Karinthy-féle "lehet-e barátság férfi és nő között, és, ha igen, miért nem?"-típusú történet.

Érdekes, hogy bizonyos zsánerről hány bőrt le lehet húzni. A romantikus filmek kliséit már milliószor feldolgozták, mégis mindig akad egy újabb, ami beszippantja az embert szinte az első pillanatban, és nem ereszti a stáblista végéig. Ebben a történetben sincs túl sok eredetiség, de úgy keveri a lapjait, hogy hiába dolgozik közhelyekből, mégis jól érezzük magunkat, miközben nézzük, végig nagyon szerethető marad.

Ehhez pedig nagyban hozzájárul a tehetséges és szimpatikus fiatalokból álló szereplőgárda, a jól megírt, életszagú dialógusok, a számunkra is ismerős helyzetek, és a hibátlanul összeválogatott soundtrack. Azt szoktam mondani: nem kell sok egy jó filmhez, és (mindenfajta szerénytelenség nélkül állíthatom) ez most is bebizonyosodott.

Daniel Radcliffe remek. A What if 2013-ban készült, azaz csak két évvel a legutolsó Potter-film után, de fiatal barátunk messzebb nem is lehetne a varázslótanonc szerepétől. Az a Daniel Radcliffe, akit itt látunk, egy kiforrott színész, rutinos eszköztárral, és öröm nézni, ahogy megformálja Wallace karakterét. Nincs az alakításában semmi rendkívüli, ahogy magában a filmben sem, a hétköznapisága az, ami ennyire magával ragadó.

Adam Driver, az ő karakteresen ronda arcberendezésével (vagy, ahogy mondani szokták: olyan csúnya, hogy az már szép) zseniálisan hozza a komikus mellékalak szerepkörét. Jól megírt szövegeket adtak a szájába, és hibátlan a tálalás is. Őszintén szólva nem tudom, mennyit ad hozzá a karakteréhez, hogy úgy néz ki a srác, mintha az arcát más emberek testrészeiből rakták volna össze, de az biztos, hogy rendkívül jól szórakoztam rajta. Allan figurájában van némi bunkóság, egy kis őrültség, és egy kicsit harsány is, de mindezen tulajdonságai ellenére Driver nem esik át a ló túloldalára, és nem lesz alpári. Nem könnyű ezt az arányt eltalálni, de neki sikerült.

És bár illendő lett volna a hölggyel kezdenem, a szándékolt hatásfokozás kedvéért hagytam a végére a bájos Zoe Kazant. Több ilyen típusú lány kellene Hollywoodba. Nem volt egyszerű feladata a filmben, hiszen ő alakítja Wallace női megfelelőjét, hasonlóan fura a humoruk is, de Kazan nagyon cuki, egy ilyen lányba tényleg nagyon könnyű lehet belezúgni.

A magam részéről továbbra is kitartok azon álláspontom mellett, hogy lehet barátság férfi és nő között, de alakulhat úgy is, hogy az egyik fél többet akar. De arra, hogy érdemes-e kockáztatni, "feláldozni" egy jól működő barátságot a szerelemért, nos erre már nem biztos, hogy ilyen egyértelmű a válasz. Ezt az eshetőséget mindenkinek saját magának kell mérlegelnie, és számolnia azzal, hogy esetleg elveszítheti az adott illetőt. Az életben ugyanis nem feltétlenül történnek úgy a dolgok, mint a filmekben, vagy a képzeletünkben, de a valóság néha fantáziadúsabb is lehet, mint az álmaink.

Magyar vonatkozású trailert sajnos nem találtam, a film is véletlenül jött szembe velem, hazai forgalmazásról nem tudok, ezért nem szerepel a magyar cím sem a posztban. Kanadában és az Egyesült Királyságban The F Word címen fut, amiben az 'F' nyilván a 'friend' kifejezést takarja, de Amerikában átkeresztelték, mert belezavart volna a korhatár-besorolásba. Ők az F-ről valami egészen másra asszociálnak.