Tripla kilences (Triple 9)

Lehet-e a plakáton feltüntetett szereplőgárdával rossz filmet csinálni? Nyilván lehet, de én nem sok esélyt láttam rá. Amiért viszont a Triple 9 nem emelkedik ki jelentősen az átlagból, azért szinte csak a zsáner, és annak sokszor látott paneljei okolhatók. Korrupt zsaruk, balul sikerült akció, közeli hozzátartozóval zsaroló orosz maffia, rendőrgyilkosság. Némelyiket, de lehet, hogy mindegyiket láttuk már ilyen-olyan formában akár egyetlen filmen belül is. Amiben a Triple 9 többet nyújthat a thriller-akcióthriller műfajon belül, az a már említett erős színészgárda, és a realista-naturalista akciójelenetek.

A cím egy olyan kódra utal, amit akkor használnak Amerikában, amikor egy rendőrnek segítségre van szüksége, általában, ha meglőtték. A sztoriról viszont azért beszélek gyakorlatilag csak címszavakban, mert én magam sem tudtam szinte semmit előre, és higgyétek el, megéri inkább magatoknak felfedezni a fordulatokat. Nem kell nagy dolgokra számítani, de spoiler nélkül mégis nehéz lenne körülírni az eseményeket, feszültség és dráma pedig akad bőven, szóval van miért leülni elé.

A teljes stáblistán nem mennék külön-külön végig, egy dolgot viszont elmondhatok: itt nem egyszerűen minden színész azt teszi, amire szerződtették, hanem kis túlzással ez a tökéletes casting. Mindenki olyan szerepet kapott, amibe a tudása legjavát képes beletenni, és mindenki él a rá eső lehetőséggel. Két kivételt említenék csak. Az egyik Kate Winslet, mert soha nem gondoltam volna, hogy egyszer látom majd orosz-zsidó maffiafőnököt alakítani, de szokás szerint minőségi munkát végez. Beigazolódni látszik az a feltevésem, miszerint a színésznő az évekkel csak egyre dögösebb lesz, de Irina Vlaslov szerepében emellett még kiszámíthatatlan és félelmet keltő is. Remek, na. A másik kivétel pedig Gal Gadot, de ő épp ellenkező okok miatt. Szerepel a neve a plakáton, de akár volna, vagy se, mert jó, ha három jelenetben látható, és összesen legfeljebb tíz mondattal, valamint a kétségkívül formás testével és bájos pofijával emeli csak az est fényét. Tippre azért őt választották, és nem valami random biodíszletet, mert a neve mostanában lett felkapott, de sajnos tökéletesen behelyettesíthető a jelenléte. A szemcukor-faktor kipipálva, de ennyi, és nem több.

És még egy mondat erejéig kanyarodjunk vissza a képi világra. Ha ugyanis egy történet orosz maffiózók és spanyol kartellek között játszódik, akkor ott bizony a szó legszorosabb értelmében hullani fognak a fejek. Az alkotók pedig nem fukarkodtak, a fegyverropogástól a loccsanó agyvelőig van itt szinte minden, és a kamera sem túl szemérmes: testközelből és átélhetően tálalja a cselekményt, csak rövid időközökre engedi, hogy elernyedjen a záróizmunk.

Kicsit felemás élmény volt számomra a film. Az erős jelenetek és erős alakítások miatt benne van az újranézés esélye, de miért tenném, ha van jobb is a zsáneren belül? Ez persze nem azt jelenti, hogy nem érné meg a belefektetett idő, mert így, egynek mindenképpen jó volt.